Ez is kissé borult dal, borús szövegvilággal. Kicsit a "Vándor a porban"-ra hasonlít, de végül is elég sok szerepet kapnak benne a torzítatlan részek. Ebben is van kis kiállás a végső zúzás előtt, az ebben jelen lévő akusztikus átvezetés a macerásabb fajtákból való (még régen volt egy Apostasy nevű projektünk egyik helyi barátommal (Belzebúbbal - fura így leírni, de ha így hívják :) ) és két dalunk közül az egyikben szerepelt, onnan hoztam át, lévén megszűntünk és nem akartam, hogy elvesszen az ötlet :). Ez is a stúdiófelvételhez készült, a szöveg sem volt befejezve, a legeslegvégén lévő üvöltözős rész abszulút nem volt meg, hogy mi lesz, de mire odaértem a dal feeling-je (+némi sör) kihozta a megfelelő mélységet :).

 Szöveg. Ez azon kevés iromány közé tartozik, amit sikerült majd' teljesen, együltő helyben leírni. Épp túl voltam egy háromnapos, búfelejtő, érzelem-semlegesítő léböjtkúrán és az azt követő reggelen előjött, hogy írnom kellene valamit - így született meg ez a dalszöveg és vele együtt a "Remény"-é is, de ahhoz csak később került dal. A cím a fent említett léböjtkúra és a Tiamat: "Whatever that hurts" című dalának az eredménye, találó módon írja le az állapotot. Technikai érdekessége, hogy kipróbáltam ilyen párbeszédes formában mi sikerülhet - csak a legmélyebben művelt németek által használt "baby" és "honey" megszólítások mintájára :). Konkrét cselekményről nem szól, egész egyszerűen leírja az állapotot és azt a megsemmisítő levertséget, amely együtt jár a szituációval. Persze az egész jellege kapcsán azért mindenképpen érdemes megemlíteni az Ary által az 'Útfélen' demo kritikájában is megfogalmazott kitételt: "kicsit melankolikusabb, de egyáltalán nem nyavalygós metal".

 Ez a dal Bebe barátom kedvence, remélem valaha még sikerül majd hallania élőben :)