Pár hónapja találkoztam egy régi jegyzettömbömmel, amelybe össze voltak szedve régi dalszövegeim - ebben találkoztam két verssel, egyiknek 'Ima' volt a címe, a másik pedig, mint 'Hattyútánc' szerepelt. Valahogy az évek során elfelejtettem, de a végső szöveg e két iromány összedolgozásából született, ez ilyen érdekes régészeti feltárás volt :).

 A dal története még a Döme-garázsban kezdődött. Még a Hattyútánc szöveghez játszottunk valami dünnyögő alapokat, ha jól emlékszem Luigi még valami hangulatos mély-hóban-járkálás hangokat is emulált :). Aztán a dolog valahogy pihenni ment, míg végül 2000 elején került elő újra, még Chamion is hallható az egyik akkori diktafonos felvételen, ahogy is még az Akela: Menekülés szövegét nyomja rá, az akkor még csak zenéjében létező nótára. Igyekeznünk kellett vele, mert már rögzíteni is akartuk a márciusi "Puszta lét" demo felvételeikor. Eléggé ki volt centizve a dolog, de végül is összejött :).

 Szöveg. Gyakorlatilag a valaha-volt legdepressziósabb dalszövegünk. Másban nincsen szó ennyire direkten az önpusztításról. Ehhez nem is tudok sok mindent hozzátenni, a sorok eredetileg még valamikor középiskolában fogantak és akkortájt kevés okom volt vidámkodni :).

 Érdekesség még, hogy technikailag kb. három alaphangból áll az egész szám, de az ezerféleképpen van eljátszva - gitáron legalábbis. Ezt csak azért írom, mert Roland viszont leginkább csak ezt az alapot nyomja végig ezért nem is rajong ezért a dalért, de legalább zúzhat közben :).

 Másik érdekesség, hogy eredetileg 'Hattyútánc' címmel jött volna ki az első demo, de nem sokkal előtte jött ki a Doomsday: Haláltánc című kiadványa és így inkább a "Puszta lét" elnevezés mellett döntöttünk, mert nem akartunk kifelé túlzottan táncoslábú image-t nyújtani a hazai undergroundról :)