Az utolsó dal, utoljára készült el (a szövege csak hajszállal előzte be a hajnalsugaras nótáét).

Tibcsyvel raktuk össze, kicsit Túlontúl-os az eleje, de nem túlzottan. Először a refrén szövege volt meg belőle - akkortájt átrágtam magam újra pár William Gibson regényen, de ettől függetlenül nem sci-fi lett a szöveg, azonban a krómszín ég megmaradt belőle, mint egy beszürkült/kiégett világ fő ismérve.

 Nem tudom mi lett velem, de a Puszta lét gondolataihoz képest tisztára pozitívak lett a Szürkület dalainak szövegei - mindemellett nem csapták ki a biztosítékokat sem... Nade a lényeg, hogy ez a dal arról szól, hogy a világot igazándiból csak az egyes emberek tehetik jobbá, kis lépésekkel és ezt az embernek magának kell megtennie, ha hosszabb távon élhetőbbé szeretné tenni a környezetét.

 A nóta érdekessége még, hogy ebben vokálozik az akkori Killing Art énekes Loderer Lackó - gondoltuk, hogy jó lenne őt is bevetni valahol, mert sokat koncerteztünk együtt és ebben a nótában lett helye egy plusz vokálnak. Rábólintott és felnyomta (bár volt baja a stúdióban rendesen, nem kicsit volt dádhás :) ). Azóta persze már nálunk gitározik, lassacskán a vokál részeknél is megmutatja magát élőben, de ez így érdekes történetté vált, tiszta családregény :)