Személyes kedvencem az albumról és ez a pólóminta-dal. :) Szintén Tibcsyvel írtuk, sokat színezett és bővített az alapötleten és egy nagyon király nótává érlelte.

 Az eleje kicsit Monster Magnet-es /csakúgy, mint anno az "Ugyanúgy" elejét színesítettük meg némi MM hangzással :)/ és szerepel benne egy csomó olyan riff is, ami annak idején még a Doom, death, evil 'kiadvány' Blackened Tears című dalát színesítette. Természetesen a végén vannak ezek, de igazi Agregator életmű van beleöntve ebbe a nótába. Mindemellett Tibcsy még rátette a wah-effektezést, így aztán már nagyon-nagyon rock'n'roll lett az egész :)

 A nóta azért is készült el lassan, mert az alapriffjei már jó ideje megvoltak, de nem tudtam eldönteni, hogy két külön dal legyen (ami most 'refrén' rész és 'szöveg' rész) vagy egy, de akkor melyik legyen a refrén és melyik a másik. Aztán végül drákói döntés született és minden a most ismert helyére került.

 A cím a dantei poklot idézi. Pontosabban az odautat, mikor a főhős eltéved az erdőben és nem leli az utat. Egy kicsit a tanácstalanságról szól, miért éljen az ember, merre menjen a bábu, mi ez az egész körülöttünk. Az átkötő rész szövege is megvolt már régebben, de másképp szólt - azt hiszem két sor volt így belőle, mint most, de jópár év rakódott rá, hogy utána mégis másképp folytatódjon, mint anno tizenéveim végén megszületett és most már a tévút létének örüljön. Néha kellenek ilyen sokkok, hogy valami elvigyen az erdőbe és aztán otthagyjon újra kezdeni. Sok minden van ebben a dalban belőlem, talán ezért is szeretem, de lehet, hogy csak azért, mert az elején szét lehet üvölteni magam, a végén meg megy a mocskos durvulat :)