Ez a dal szintén az Útfélen demo-ra készült. A két nóta közül ez képviselte a korábbi Agregator vonalat, még saját ötlet volt Tibcsyvel közösben kivitelezve (Tibor mindig is kiemelkedő teljességgel öntötte értelmezhető formába kezelhetetlen akkordjaimat :) ) Régen készült, nem nagyon emlékszem a részletekre, de végül is van benne minden, ami a régebbi vonalakat jellemezte és elég húzós és dallamos is mellette.

 A szöveg leginkább a Zuhanással értelmezhető együtt (nagyjából úgy, mint anno a "Bármi, ami árt" és a "Remény" esetében), mert egy időben, szinte azonos érzelmi tőről keletkeztek. Tartalmilag a kihagyott lehetőségekről szól, hogy mikor azok visszaköszönnek, az embernek el kell viselnie a súlyukat. Minden egyes döntéssel egy útra bólintunk rá és ezzel egyidőben számtalan másikra mondunk nemet, legyenek azok helyzetek, emberek, bármik és néha nehéz eldönteni, hogy jó volt-e a döntés vagy nem. Illetve, hát elég szubjektív a döntés hatásfoka, hiszen mindegyik út más miatt lenne jó és nem is biztos, hogy az egyik jobb, a másik rosszabb - illetve legtöbbször nem is ez a helyezet - egyszerűen a másik más és elutasításával nagy valószínűséggel sosem tudjuk meg milyen lett volna másképp. Kicsit zavaros, de ez a dal erről szól, a tengernyi út lemondásának hangulatáról és a döntés felelősségéről. Viszont sosem érdemes sokat vacillálni, mert akkor a sok szék helyett a padló vár, inkább menni kell és átélni, ami jön :)