Kicsit rendhagyó dal - én leginkább a Válság dicséretéhez tudnám hasonlítani. Szellemiségében, hangulataiban, megoldásaiban. Elég sokat küzdöttünk vele, van benne ritmusváltás, meg csomó egyéb furcsaság. Az eleje tőlem van a vége Tibcsytől (már az ötletekről beszélünk, mert a zenei rendezés ugye teljes egészében Tibcsy munkáját dicséri), jó darabig tartott, de végül összeállt.

 Ebbe a nótába terveztem dupla éneket, fel is kértuk Tadeusz barátunkat a feladatra, aki rá is bólintott - mindenképpen ilyen mocskos hörgős végeredményt szerettem volna, mert a nóta valahogy ezt kívánta meg.

 Egyik kritikában olvastam, hogy a szöveg ilyen társadalomkritikus cucc - nos, nem az. Azt hiszem társadalomkritika eddig sem nagyon jellemezte szövegeinket és a továbbiakban sem fogja. Inkább csak leírtam benne egy helyzetet, amiben ugyan van véleményem és végül is ki is olvasható, de okítani/vetíteni ezúttal sem terveztem, inkább csak felvillantani, hogy van ilyen, látjuk, de tenni sokat nemigen lehet.

 A fő gondolati vonal a különböző helyeken már-már elfogadott minden ember pótolható vonal, s ha az ember hagyja magát, akkor kifacsarják és mikor már nehezen használható - eldobják. Persze az ilyesmi helyeken a teljesítés elvárás, de ezt érdemes bizonyos határokon belül tartani - mindenkinek ajánlom eme témában Corinne Meier: Jó reggelt lustaság! című könyvét. Persze lehet választani olyan életet, hogy az ember nem áll be ebbe a sorba, de ezzel elég sok kényelmetlenség jár - de hát a szabadságnak ára van - a refrénben szét is válik a két fél - és a szövegben mindkét oldal a betört és a kirekesztett - a saját igazára esküszik. Szóval semmiképpen sem kell egyoldalúan értelmezni az egész cuccot, nem az van, hogy megmondjuk benne a frankót, az elég sablonos lenne és valljuk be, kicsit populista is.

 Pár szó a címről - jelentése "szétvert pofák" - annak idején azok az I. világháborúban szolgált francia katonák hívták így önmagukat illetve klubjaikat, akik arcsérülésük folytán nem tudtak visszailleszkedni a társadalomba és kirekesztve, saját köreiken belül élték tovább életüket. A páhuzam azt hiszem érthető.