Kicsit északias nóta, döngölő refrénnel. Azt hiszem ez volt a második, Tibcsy által hozott dal. Eredetileg az első szövegrész is dzsa-dzsa résszel ment, de aztán rock'n'rollosítottunk rajta némi erős dob-basszussal és úgy is maradt - jelenleg ővele kezdjük a koncerteket.

A szöveg alaptémája elsősorban arról szól, hogy nem tudunk semmit :) Vagyis leginkább arról, hogy vannak helyzetek, amelyek nem alkalmasak arra, hogy az élet nagy problémáiról elmélkedjünk - mert ehhez szerintem szükség van némi érzelmi stabilitásra - lévén pont arra jutunk a végén, hogy nem tudunk semmit :) - és ez könnyedén leveszi az embert, ha amúgy nem áll két lábbal a földön :) Mondjuk boldog alaphelyzetben ritkán merül fel a "kik vagyunk?", "miért élünk?" és persze abba is viszonylag ritkán gondolunk bele, hogy a "Világegyetem folyamatosan tágul" :), ezért csínján kell bánni az ilyen körökkel, mert jobbára nem ezek a dolgok, amelyek kihozzák az embert a hullámvögyből. Érdemes inkább a körülöttünk lévő világra és a megfogható feladatokra koncentrál, hiszen a világmegváltás ráér, célszerű előbb a saját portát rendbe tenni.

 Az eleje egy régi barátommal indul, akivel régen nagyon sokat vitatkoztunk - és persze nem gyűlöltem, de a nóták mindig érzelmi túlzások, nem pedig történelmi dokumentumok :) Vitáink leginkább az élet nagy dolgairól szóltak - és persze a másik nemről /mondjuk 50-50%, vagy inkább 20-80%  arányban :) - ő inkább a miszticizmus oldaláról közelített, míg én a racionális megoldásokat részesítettem előnyben. A beszélgetések lényege - lévén senki nem tud biztosan semmit - természetesen maga a vita volt, hiszen kézzelfogható végeredmény nem volt várható.

 A refrén arról az ürességről szól, amit a nagy kérdésekre való válaszok hiánya okoz - illetve a megoldás, hogy néha jobb nem a horizont mögé nézni, hiszen lehet, hogy emiatt lemaradunk az élet kézzelfogható élményeiről.

 Utána pár szó esik a hitről, amely nem elsősorban vallási jellegű, hiszen hinni sok mindenben lehet - de tények hiányában csak ez marad, ami pályán tarthat minket és szubjektív értelmet adhat a dolgoknak.

 ...és persze a végén felmerül, hogy azért néha érdemes felnézni a csillagokra is - hiszen a válaszok hiányát nem tudjuk úgy feloldani, hogy fel sem tesszük a kérdéseket.