Ez a dal furán sikerült, van benne kis Monster Magnet sound, kis Eagles hatás, de van szélsőségesebb reszelés és sok dzsa-dzsa. Van benne riff és szöveg egy régi nótánkból, ami "Az álmok kapujában" címen futott (ez volt az első olyan dalunk, amit előben is játszottunk). Az egyik kazettán még meg is van felvéve, legalábbis a közelmúltban összefutottam vele.

 A szövege már nagyon régen, folyamatosan íródott, de valahogy nóta nélkül nem akart összeállni - végül is amikor már megvolt a dal, a hiányzó részek is a helyükre kerültek. Van benne sor Pap Évikétől (Ő írta Az álmok kapujában c. dalszöveget anno) és némi József Attiláskodás is van egy-két sor erejéig, mert illett ide. A szöveg elég letört, depresszív, sok magyarázot nem igényel, csak szórja magából a feelinget.

 A lényege ismét az - mint sok más szövegünknek is - hogy nem könnyű megmaradni elveink mellett, nem könnyű úgymond tisztának maradni - ezalatt elsősorban az ember saját elképzeléseit értem, nem pedig a külvilág által támasztott, mondhatnánk standard követelményeket - hiszen kívülről megítélni valakit mindig sokkal egyszerűbb, hiszen nem látjuk a mitmiértet és ebből adódóan sokszor olyan következtetéseket vonunk le, amelyek nem fedik a valóságot.

 A vége kissé pozitív, hiszen amikor már minden eszménk elveszett és mindenben csalódtunk - érdemes körülnézni, hátha találunk még olyan pislákoló elv-parazsat, amit fel tudunk szítani és arra alapozva folytatni tudjuk utunkat vagy legalábbis kezdeni egy újat.