Úton
Még egy lépés Egy végső a legvégső után Már nem érzek Csak lépek élettelen Hogy hová térek Nem látom, s nem értem Haladok még vagy csak létezem? Hogy volt-e cél Vagy otthon, ahova térek Összetéptem a válaszokat rég Csak a sár barátom Ki nyomaimat óvja S átölel, ha rámköszönt az éj Holt világba vezet a léptem Ami szép, azt régen én letéptem Az út, csak az visz már tovább S már nem érzem, ha fáj Jármomba én magam szálltam Le nem téptem, meg nem álltam Mindezt másképp láttam én Szépnek tűnt még az elején Ahogy jött én meg nem tagadtam Egyszerűbb volt, elfogadtam Jövőm akkor kőbe véstem Mikor még az útra léptem |
Seller Laci dala, csak a végén lévő dallamot írtam hozzá. Lassú, súlyos, vontatott, szinte botladozó dal - követelte az ehhez illő szöveget. Van pár sor, amelyik az egyik már régen nem játszott nótánkból származik - talán a 'Láz'-ból, bár ebben már nem vagyok biztos, mert azok eredetije már elveszett valahol az idők folyamán. Végül is az útról szól, amit jár az ember, amelyen már mindent felélt, amit az tartogat számára. Vannak helyzetek, amikor úgy van az ember, hogy tévedett, ezt ő nem így akarta, de már nem tud kilépni belőle - nem elég erős hozzá vagy fogva tartja a kötelességtudat érzése. Ugye ez önmagában még nem rossz, csak kérdés, hogy az ember miképpen éli meg, ahogy 'teszi a dolgát'...
|