Ő a második klip nóta. A kezdő riff akkortájt készült, amikor Roland belépett a zenekarba - (1999) - de akkor még nem tudtam folytatni, sokáig csak ilyen ujjgyakorlat volt, aztán egyszer csak összeállt. Van benne refrén, semmi szóló, de szinte végig mennek a dallamok. Nagyon kellemes dal. Igen, egy élmény. Először Debrecenben játszottuk - egy bulin, ahol mi voltunk az első zenekar a tucatnyiból, de a technika miatt annyit késett az egész, hogy éjfélkor léptünk színpadra - így lettünk nyitóból főzenekar:) Nadeszóval, Debrecenben játszottuk először és mikor elkezdtük, a közönségből sokan elkezdtek rá táncolni - ez annyira meglepett, hogy majd' leesetem a színpadról. Tök jó volt nézni, meglepő volt és szórakoztató. Azóta megesett pár helyen, szóval ez ilyen keringős/palotázós nóta :)

 A szöveg az eltávolodásról szól, nem egyszerűen egy embertől szakításról,  hanem egy mindentől való lassú elszakadásról. Elég keserű dal arról, mikor valaki úgy érzi, hogy nem tartozik sehová, viszont nem is akar úgy tartozni, hogy önmagát feladja, mert tart attól, hogy mi lesz vele, ha változás oka eltűnik és benne ragad abban a szerepben, ami nem az övé. És a távozás okát nem mindig lehet megmagyarázni, az érzések ritkán alapulnak logikán, az 1x1 mit sem ér.

 A záró sor nem az enyém, bár valószínű, hogy az egész dalszöveg ezen alapszik - az érzésen, amit kiváltott. Egy buszmegállóban hallottam, Felsőgalla határán. Eredetileg úgy hangzott "XY megígérte, hogy elvisz majd olyan messze, hol senki nem keres már". Még mindig megvan az élmény, ahogy akkor és ott hallottam - annyira reményvesztett és keserű érzést sugárzott az a pillanat, hogy mindmáig kísért...