A Semmi ágán
Az eddig-volt véget ért Mindaz, mi táplált, s érlelt Egy hithű szenvedély, ami Féltő magányba révedt Bánkódni sincs miért Nyugtot ember hiába vár Még ha az én mélyére is száll Enyhet ott úgysem talál Azt mondta: "Egyszer talán Ha mindez semmivé vált, Nézzünk szembe újra Mert még annyi minden vár S jobb is lesz talán Egyedül, mással sem gondolva" Azt mondta: "Egyszer talán, Ha mindez semmivé vált, Nézzünk majd ott szembe újra Mondd mivé is válhattunk volna. Mert ára van a múltnak Néha több is, mint elég Megfizetünk majd minden percért Ha kiderült mennyit ért. Keressük kábán Amit csak a másik ád Mindhiába S csak ülünk némán Együtt - árván A semmi ágán, A semmién..." Lehet, én tévedtem Kevés, mi összeköt De a tűz mégis hiányzik Ami csak Őtőle jött Másban mást keresni Önámítás Az egyéni érték Csak ettől szép a más A káprázatnak régen vége Ő elment, igen messze jár Így évek múltán csak azt remélem, Mit keresett megtalált De ha valaha ketten, Behegedt sebekkel Csak még egyszer találkoznánk Bár megköszönhetném Mindazt a jót, mit szánt rám A semmi ágán... |
Nehéz erről az albumról írni. Elég sok viszontagság érte a zenekart, amikor ez készült - és igen hosszan készült - és így sajnos nem sikerült mindazt kihoznunk ezekből a felvételekből, amik pedig benne vannak a dalokban. Dióhéjban a zenekar átesett néhány tagcserén, ami gyökeresen megváltoztatta az egészet illetve ami még nagyon kritikus volt, hogy a Pont-Mi Stúdió megszűnése miatt az énekfronton történt csere kapcsán tervezett újravétel hónapokat csúszott és a keverést sem sikerült úgy megoldani, ahogy szerettük volna - a banda még sosem volt annyira közel a feloszláshoz, mint azokban a hónapokban, de hát túléltük :) Na, akkor pár szó a dalról. A zene nagyon változatos és eléggé összetett, tisztán emlékszem pár riff írására, kazettára vételére illetve van olyan rész, amit még Luigi hozott a dalba, tehát nem mai darab. A középrész dolgait még Tibcsy egy régi instrumentális nótája feelingjében írtam - szerintem erről Ő is innen fog értesülni :) - amit még BlackNight barátommal tanultunk meg és játszottunk nagy kedvvel valamikor az őskorban :) Refrénnek nyoma sincs ebben a nótában, de még egyszer sem tér vissza semmelyik riff :) Nem volt cél, sosem voltunk öncélúan progresszívak, egyszerűen így sikerült. A dalszöveg. Akartam írni egy mást is beszéltetős szöveget, ezért egyik este leültem és végigolvastam - már akkor is régi - levelezéseimet, (papíralapúakat természetesen) és végül is az alapok abban a hangulatban keletkeztek, minden erre épült. Amin nagyon macerás volt, az záró két versszak, az hónapokig készült, tudtam, hogy mit akarok mondani vele, de valahogy csak nem akart formailag összejönni, végül így sikerült, nekem tetszett a végeredmény, bár van egy pont, ami nem jön ki tökéletesen, de ott nem akartam tartalom-forma kompromisszumot :) Ez a szöveg is változott kicsit a két feléneklés között - kihasználtam az időt egy kevéske polírozásra. Még kiemelném az 'Ettől szép a más'-sort, amivel természetesen időnként egyesek - nem említem esztergomi szakértőinket - mindig b***ogatnak (ld. "Ettől szép Tamás!"), de ezt még kibírom. Roland néha morog, mert átkozottul rossz helyen van az elején a vokál - a szöveg ritmusa eltér a játszott dolgoktól - de anno én is játszottam azt és daloltam, így nem tudott meggyőzni :) Ja, a sok techinkai/fomrai mondanivaló mellett elmaradt, hogy miről is szól a szöveg. Egy olyan elválásról, amely elégge megviseli a feleket, de nem biztos, hogy a jövőben nem találkoznak valahol újra, amikor már érettebbek az egészre vagy egyszerűen másképp látnak dolgokat. Persze a másik elengedéséről is szól és a reményről, hogy valahol majd megtalálja azt, amit helyben nem kaphatott meg - no és arról, hogy másba ne álmodjunk bele egy másik embert, mert abból mindenki csak rosszul jöhet ki ... Persze a legeslegrejtettebb mondanivalót csak Esztergom környéki rajongóink olvasták ki belőle :) |