2008.11.29 - Bécs, Replugged

Arcanumékkal már egy-két éve barátságban vagyunk, még a régi énekesükkel vettem fel a kapcsolatot, amikor az előző zenekarával, a Diabolicával nyomult. A helyzetnek az volt az érdekessége, hogy bármikor is hívtuk őket vendégségbe, sosem sikerült idejutniuk - mindig volt valami igazi metal magyarázat - hol előző hétvégén fejrállt a kocsival, aztán hiába minden nyomeltüntetés a yard már otthon várta, mire hazaért illetve egy edőben illegális lengyel bevándorlókkal töltötték fel a létszámot és ha átjönnek a határon, nem engedik a zenekar azon részét vissza :) Szóval egy időben közmondásos volt, hogy akárhová is hirdetünk meg osztrák zenekart, abból nemigen lesz semmi :) /Még a Perishing Mankind volt a másik, akik nem jöttek :)/.

 De az Arcanummal már változott a helyzet és siekrült eltalálniuk a hazai koncertekre - egyszer asszem Esztergom, tavaly pedig a Metal Camping volt a fellépésük helyszíne.

 Szóval most is visszahívtak minket a Replugged-be. A tavalyi GPS fiaskónk elkerülése végett most nem próbálkoztunk a technológiával, hanem a célterületről kinyomtatott térképek segítségével próbálkoztunk a navigációval. A helyzetet némileg hátráltatta, hogy sokat söröztünk és "Pöpi miatt" mindig meg kellett állni. Ez főleg akkor vált igazán kritikussá, mikor Bécs belvárosában kavarogtunk és nemigen látszott semmi mentsvár arra, hogy odataláljunk a helyre, vagy leljünk egy parkot vagy bármit, ahol istenhozzádot mondjunk a söröknek, ekkor Pöpinek már nagyon ki kellett szállni, ezért szóltam a pilótának - aki Tamás volt ismét - hogy ha bárhol meg lehet állni, akkor stop. Végül lett valami helyszín, Rolandtól elkértem a térképet és kiszálltam háztűznézőbe - bementem az első vendéglőbe, ami látszott és egyből ki is derült, hogy kőkeményen kínai, annyira, hogy aki bent volt, az mind rendelkezett a távolkeleten élőkre jellemző jellemzőkkel. A pultnál nem leltem senkit, körülnéztem és megláttam az első és egyetlen általam is felismerhető írásjelet - illetve kettőt, mert az egyik egy szoknyás, a másik egy szoknyamentes emberi alakot ábrázolt. Gyorsan bementem a szoknyamentesbe, Pöpi ennek nagyon örült :)

 Aztán inkább elhagytam a helyszínt, mert valszeg úgyse tudta volna senki elmagyarázni, hogy hol vagyunk (a térkép-nyomtatvány igencsak hasonlított a régi-poénos Burda szabásmintára, csak nem volt rajta annyi szín :) ). De ahogy kiléptem nem sokra tőlem volt egy arc, aki úgy tűnt tudhatja. Rá is kérdeztünk Lackóval, persze lövése sem volt a helyről - cím alapján - de amint a Replugged-et kérdeztem egyből felvidult és elmutogatta, hogy mi merre.

 Természetesen továbbra sem találtuk meg magunkat a térképen. Mikor Rolandot kérdeztem a másik térképről, akkor mondta, hogy az nem jó, mert csak a főutcák vannak rajta kiírva. Elkértem mert már nagyon ráértem és igen hamar siker mutatkozott, hiszen főleg a főutcákon közlekedtünk és így már pár tízperc alatt odataláltunk a helyszínre.

 Gyorsan kipakoltunk, majd szóba is elegyedtünk az Arcanum tagjaival. Főztek nekünk szendvicseket és rengeteg sört, mi pedig megörvendeztettük őket némi szabolcsi pálinkával, amire jól rá is jártak utána a helybeni népek :)

 Nézegettük a fellépőket, főleg trash irányból voltak. Csakhamar mi is színpadra álltunk. SOk mindenre nem számítottunk, mert az előző bandák sikerét is csak úgy lehetett lemérni, hogy hányan álltak a színpad előtt, mert a dalok végi tapson kívül csak néha hangzott el egy hujj-hujj-hajrá :) Lement a program, az átvezető szövegeknél a végén mindig megmondtam a zenekarnak magyarul is, hogy mi következzen. Előtte Roland még adott némi gyorstalpaló német nyelvtudást, de végül is lement a történet, a végén már volt némi mozgás, illetve páran előrejöttek és próbálták levenni a refréneket, inkább kevesebb sikerrel, de a lelkesedés mindenképpen pirospontot érdemelt! :)

 Lepakoltunk és jöttek is a bejárattól a srácok, hogy valahonnan szerezzünk még CDt, mert amit kiraktunk az elfogyott :) Persze ilyenkor nincs nálunk több - most pláne, mert még kb. két db. van nálam otthon pluszban, mert a kiadó kifogyott és a karácsonyi piacra sem minket erőltetnek, így egy darabig várólistán vagyunk, de hát akkor is öröm volt, hogy tetszett sógoréknak a koncert :)

 Aztán még dumáltam sokáig Arcanumékkal, mik a terveik a jövőre, mert hogy feloszlanak sajnos, de páran kezdenek belőle újabb rocknroll jövőt. Végül jelezték a srácok, hogy menni kellene és én is mentem kocsihoz, majd húztunk haza :)
 

2008.10.11. Zenta, Zeppelin Klub

Egy újabb határ dőlt, le, amit még nem léptünk át eddig :) Szóval mindenképpen vártuk, hogy hogy sikerül majd az este, hiszen eddig még nem játszottunk Zenta környékén és az ilyesmi mindig élmény - kicsit utazás az ismeretlenben.
 Az előző esti tatabányai koncertről nem is írnék most, jó volt, hangulatos, de, amikor szervezők vagyunk, olyankor mindig lótás-futás az élet - most is a zenekar még a színpadról kiáltozott, hogy beállásunk lenne és én még javában búcsúztattam a pozsonyi bandákat és láttam el őket útravalóval. A koncert jó volt, de utána inkább csak hazamentem aludni :)
 Nadeszóval, Tamás vitt minket messzeföldre - nem Roland-tesó, hanem új pilóta-barát Tamás, aki jó fej és még élünk, szóval vezetni is OK :) Tolóék Tatáról indultak, őket bevártuk a Roxxy-nál (előző este ott hagytuk a cuccokat, hogy ne kelljen a próbahelyre hajnalban visszapakolni csak azért, hogy másnap délután ismét pakoljunk, azt' menjünk. Szóval Tolóékkal nekivágtunk az útnak, hogy Dagattékat összeszedjük valamelyik pihenőnél (ők már ott sakkoztak Geriékkel addigra :) ).
 Szóval mentünk - eddig az volt, hogy mi vagyunk, akik úton-útfélen megállunk és nem lehet velünk haladni, de most kivételesen mi voltunk a rendes gyerekek és a többiek stoppoltak folyton - egyedül Dagatt kaphat felmentést, mert egyszer azért álltunk meg, hogy "légi utántöltést" hajtson végre a Terroron, ami élet-baleset-meg-minden veszélyes, így persze nem is történt ilyesmi, már miért is történt volna :)
 Dejan, akinek köszönhetjük a bulit - már többször hívott, hogy merre is járunk, de legtöbbször sajnos fogalmam sem volt, mert még nem jártunk arra és abszulút nem tudtam megítélni mikorra érünk a helyszínre - pláne a határátlépés is bajos ilyenkor, szóval nemigen tudtam neki segíteni vagy akár akármit is mondani, ami megfelelő támpontot nyújtott volna.
 A határnál megálltunk és leporoltuk régi határátlépési ismereteinket, hiszen papíroztunk mi már minden határon, csak aztán az EU levette ezt a terhet.  Dávid a Vám- és Határátlépés felelős nálunk (hamarosan találni kell neki egy új tisztséget, mert eléggé lecsökkent mostanság ez a feladatköre :) ) - ő diktálta az előzetesen felirkált gyári számokat, meg ilyesmiket - Karesz pedig gyöngy betűkkel jegyezte őket a hivatalos fecnikre - amelyek most valahogy pirinyónak tűntek, mert emlékezetem szerint legutóbb még A4-es méretűek voltak, most meg feleakkorák A5/B5 - ehhez Lackó ért.
 Node, átjutottunk és robogtunk tovább Zentára. Minden ország más-és-más, Erdélyben mindig a fehérzoknis fákra csodálkoztunk rá, itt főleg a rengeteg tábla ragadta meg a képzeletünket. Itt-ott akkora szabályozás volt, hogy szinte nem fértek el az út mellett a táblák, annyi volt belőlük. A vasúti átjáróknál mókás volt a "Vigyázat a vonat közlekedik" v. ilyesmi tábla, úgyhogy olyankor mindig jól körülnéztünk, hogy ne kezdjünk el hirtelen mi is sínmentén folytatni az utunkat fájdalmas oldalirányú kitérővel :)
 Aztán megérkeztünk a városba - mindenképpen meg kell említenem, hogy a helyszín nevével először gyerekkoromban találkoztam, mégpedig "A Zenta cirkálóval kezdődött" című könyvben, ahol is bár a címszereplő minden olvasásra újra-és-újra elsüllyedt, azért nagyon szerettem :)
 Nagyon barátságos fogadtatásban részesültünk, Dejanék ellátak minden földi jóval - kaptunk enni-inni, nem keveset, sőt igazi emberes adagokat (ahogy Chamion barátom mondta volt régebben - 'Befaltunk ott egy bölényt!' :) )Hatalmas fazékból volt mérve a hús, nagyon-nagyon finom házikenyérrel és persze volt sör is leöblíteni, de hát kellett némi pálinka, hogy végleg helyére tegyük a dolgokat :) Ezer köszönet a szervezőknek, nagyon-nagyon jól voltunk tartva, örök hála és tényleg nagyon-nagyon jó élmény volt ott lenni!
 Elkezdték a zenekarok, mi pedig kaptunk egy púpozott rekesz sört, amit aztán a három zenekar legénysége meg is próbált mihamarabb eltüntetni :) A klub kétszintes volt, nagyon jól össze volt rakva - mint kiderült, a tulajdonosok saját kezűleg építették. Hallottunk mókás anekdótákat, illetve Miki és Geri versenyt citáltak South Park részekből :)
 Volt némi cserebere a programban, mert Dagatt megkért, hogy az úgy jobb neki (ő dobolt a sajáton kívül az Astrodust-ban is aznap), meg Geri is két bandába tolta - ilyenkor jól jön, hogy szinte mindenki játszott már mindenhol :) Lementek a bandák, aztán mi következtünk. Már 'Dust-ék programján is kellett nyesni, mert a hajnali 2 órás élőzene zárás korlátozta az időt. Sajnos a saját programot is rövidíteni kellett, így maradt 20-25 perces zúzda, sajnos a Sötét éden is pont kimaradt, remélhetőleg legközelebb arra is sor kerül. A fellépésen nagyon jól éreztük magunkat, ment a zúzda, ismerték a dalokat szóval a hangulatra sem lehetett panasz, rövid volt, ám velős :)
 Utána búcsúzkodtunk, majd hazafelé vettük az utat. Elég hosszú volt az út, de megérte az ott lét, nagyon nagy élmény volt, remélhetőleg menni fog az ismétlés is idővel, addig is nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki ott volt, hogy eljött és a szervezőknek, hogy tejben-vajban fürdettek minket!
 

2008.07.19. - Tatabánya, Country Söröző

Sajnos ez a koncert nem történt meg, mivel Jodó egy korábban kialakult helyzet miatt sajnos nem kapott engedélyt a helyszín körüli hangoskodásra, sem pedig italmérésre. Így inkább csak leírom, hogy mi lett volna, ha aznap koncert történt volna a tó mellett. (Egy ilyen buli már volt, szóval körülbelül meg tudom tippelni. :)

 Szóval, ha lett volna buli - hívjuk mondjuk I. Szesztilalom Fesztiválnak - akkor nem sokkal négy előtt értem volna oda Hedonista Csabi barátommal, nem túl boldogan, mert a közeli kisboltban - ahol vásároltunk volna - meleg sörhöz jutottunk, de már késve vettük észre és inkább beletörődtünk.

 Mivel nem volt ott senki - de miért is lett volna, hiszen nem volt ott semmi aznap - elhelyezkedhettünk volna a réten bárhová, hely volt, így így is tettünk volna akkor.

 Idővel érkeztek Daniék, hogy interjút készítsenek a nyíregyházi Campus Rádió részére (ez hallható is az oldalon Karesz által) - de mivel aznap nem ott voltunk, ezért máshol történt a felvétel, mondjuk a városközpontban, de semmiképpen sem köztéren, mert ott nem szoktunk alkoholt fogyasztani, a felvételen viszont már hallható ezzel kapcsolatos gondolat.

 Szóval mialatt nem beszéltünk a tóparton, a zenekar is érkezett volna - mivel azonban nem volt koncert, Jodó nem tudott kocsival jönni, így Lackónak kellett volna rohangásznia a kocsijával, de mivel nem kellett így boldog volt. Rolandnak azonban mindenféle egyéb okból igen rossz napja volt aznap, de mivel nem aznap koncert ezért tök más helyen morgolódott ill. nézett ki rosszul.

 Este 7-8 felé szoktuk ott kezdeni - addigra összeáll a sátor is, és már ott vannak a nézők. Mivel mindig sokan vannak ott ilyenkor. ebből kiindulva aznap is sokan lettek volna, ezért is sajnáljuk, hogy nem jöhetett létre ez a buli (szegény Körte is hetekig photoshopozta össze a koncertfotókat, mert nem tudta, hogy nem kellenek fotók, hiszen elmaradt a koncert)

 Intro nem volt, mert miért lett volna - Timon is sürgölődött, Raáb Zoli meg akkor telepítette otthon a Photoshopot :) Meleg volt aznap, én is háromnegyedeseltem - ami nem megszokott, mert általában bőrnadrág, de hát illegális bálba az ember civilben jár :) Ment a koncert, hosszú program is belefért - legalábbis amennyire belefért, mert hangosítási helyzet miatt nem volt vokál, az meg eléggé levesz engem, lévén úgy lettek megírva, hogy vannak.

 Jó sok régi ismerős is lent volt, Chamion barátomat is rég nem láttam, így aztán volt pár számküldés, volt ott születésnapos is, így aztán egész jó kis kerti-mulatság kerekedett.

 Lement a buli, pakolás, aztán maradtunk italozni sokáig. Jól sikerült este lett volna, ha tető alá kerül :) A lényeg, hogy így zajlott volna az I. Szesztilalom Fesztivál a Csónakázó-tó mentén, remélhetőleg a jövőben nem lesz tiltva az ilyesmi, hiszen nagyon színvonalas időtöltés lehetne, ha lehet :)

2008.07.12. - Hegyalja Fesztivál

 Rolandék olyan dél felé indultak el Tatabányáról, aztán egyszer csak ott voltak nálunk és folytattuk az utat a keleti szőlőhegy felé. Nagyon-nagyon meleg volt aznap és természetesen dugó is volt a nagyfaluban, így aztán mindenféle úttalan úton vergődtünk át a városon, majd mentünk Nyíregyháza felé.

 Az utazás hosszú volt, forró és eseménytelen. Aztán megérkeztünk, Lackóék kijöttek elénk kalauzolni - hát a napon majd\\\' elolvadtam, úgyhogy igyekeztem nem túl sokat ott tartózkodni.

 Nem sok időnk volt kezdésig, de azért itt-ott bevásároltam unikumból, Lackóval bementünk a cigis /18/ -as sátorba, ott lehetett hamar hideg sörhöz jutni /igen, tudom, hogy bűn Tokajban sörözni, de hát a bűn jó, a bűn a barátod :)/. Aztán már ment a készülődés, átöltözés a bulihoz.

 A korai időpont ellenére odagyűltek a fesztivál addigi túlélői és pár frissen érkezett érdeklődő is, szóval kellemesen alakult a koncert. Fázni ugyan nem fáztam, de befelé jól szólt, kifelé nem tudom, de aki ott volt úgy tűnt jól érezte magát :) A záró Sötét édenre még spontán tánc is keletkezett itt-ott, így aztán elég tánczenés vége lett az esetnek :) Utána levonultam meghalni :) A zenekar egyik sarokköve, hogy a koncerthez illik felöltözni, hiszen kell a hangulathoz meg mégiscsak... de a nyári fesztiválokon általában kinyír a bőrnadrágos mászka, s bár tudjuk, hogy ez a felszerelés mennyire praktikus mulatságban (le lehet enni, inni + bárhová le lehet ülni benne, stb. :) ) igyekszem koncert után mihamarabb rövidnadrágra cserélni. Most is kellett úgy 40 perc és két liter víz, hogy újra embert varázsoljak magamból :) De egyből ott termett Almási \\\'Huncutság\\\' Szabi, hogy segítsen és el is mentünk italozni - természetesen huncutul rövid italokat :) Jópár ismerőssel találkoztunk, sajnos csak a Kowa végére értünk adott színpadhoz, de aztán még több ismerős kezdett arra mászkálni a 69 eyes miatt. Még nem nagyon láttam élőben őket eddig, de olyan gót ruhában középtempós hard rock-ot tolunk jellegű muzsika volt, önmagában OKs, de nekem nem volt elég mocskos :) Szabi ott el is fáradt kicsit, így visszamentem a DeWalt-hoz. Meglepetésemre találkoztam Balázzsal - illetve beléptetéskor már összefutottam vele, de akkor még nem lepődtem meg - azért volt a meglepetés, mert elvileg nem kellett volna ott lennie, hanem épp Szejkén kellett volna játszaniuk a Rockmaratonon :) Aztán ittunk pár töményt, hogy működjön az este.

 Mónikáékkal is találkoztam, akik jól rámripakodtak, hogy nem tettem ki az esztergomi fotókat - pár hónap elteltével igazán kevés érvet tudtam felhozni a védelmemre, leginkább a felejtés volt a jellemző - de azóta pótoltam, van ilyen - szóval, ha valamit megígérek és késik, tessék e-mail-t írni, mert igen szétszórt tudok lenni.

 A WMD nagyon jó volt, a Katatoniának csak a végére mentem be - én főleg a Brave Murder Day-t szeretem tőlük. Aztán éjfél körül volt valami kavarás, hogy menni kéne, de aztán mivel Tamás kettőig tervezte az ott létet, ezért sikerült kettőig hosszabbítást kérnem, mert a Mátyás Attila féle produkciót mindenképpen végig akartam nézni :) Sikerült is :) Aztán következett a szokásos móka része, megkereseni Rolandot és Kareszt - a ritmusszekció igen jól érezte magát, ezért nehéz volt felkutatni őket.

 Mókás volt, hogy Karesz napközben magyarázott valami informatikai furcsaságról, amit majd meg akar nézni, aztán még este lobogtatott ilyen \\\'ubuntus\\\' CDket, de leginkább csak ráhagytuk. Az érdekesség része nem is ez, hanem hogy a rákövetkező napokban az Ubuntu-sátor blogjában megemlítették, hogy Karesz volt náluk és az onnan honlapra kattintások elég magasra repítették az agregator.hu látogatottságát :) Szóval az ember sosem tudhatja hol lehet forgatni a nevet :)

 Hát nagyjából ennyi volt a Hegyalja-kaland. Timon-t nem vittük, mert ellentétben Balázzsal ő Szejkén volt :) Így aztán beszámolni sem tud. Aztán csak úgy hazatértünk, Lackó&Dávid család maradt ott, csak vasárnap délelőtt jöttek el - azt pedig mindenképpen meg kell említenem, hogy Móni leugrott a bungee-jumping jegyében - ez látszik a képein is /már a felkészülés/ ... és ezzel nagyot nőtt a szemünkben :) Mindenkinek köszönünk mindent, legfőképpen Tominak, hogy ismét kibírt minket, Krisztának pedig a járgányt, hogy volt mivel átkelnünk az országon :)

2008. június 27-29. - Mindszent & Alhana-tábor kalandok by Timon

- Ezúttal Timon barátunk szerkesztett némi úti beszámolót, ami pláne aktuális, hiszen a vendégkönyvben már megy a reklamáció az egyoldalú naplókért :) És mivel az olvasók/hallgatók/szörfözők kívánsága nálunk szent, így hát azonyomban leadunk egy beszámolót sajátométól eltérő kútfőből :) - Szóval halljuk Timon-t! :)

Nos, kedves barátaim kicsit belekontárkodok Tass remekbeszabott naplójába:)

 Eme hétvégi kiruccanás pénteken indult azzal, hogy a budaörsi Tesóhoz megbeszélt időpontről olyan finomat késtem, hogy öröm volt nézni.
Lackóék beígértek némi "analintrudert" is a sebességem nővelése érdekében, de nem nagyon hatotta meg a buszsöfőrt:(
Történt ugyanis, hogy családi ügy miatt (innen küldök édesanyámnak 1000 csókot jobbulására) én is a fővárosból indultam.
Szóval, a lényeg: faszán elkéstem, de a srácok megoldva a helyzetet sörözgettek, tápoltak addig.
Még Pimpi barát dudálását megvárva összecihelődtünk és útnak indultunk a Végzetünk felé.
Az út maga tulajdonképpen eseménytelenül zajlott, köszönhetően Csoszkó rutinjának.
Némi tanakodás azért volt, hogy merre is van a helyszín, de tanulva bécsi túránkból a GPS-t a legvégső lehetőségnek hagytuk:)
Szóval, odaértünk a helyre és nemsemmi látvány fogadott.Ugyan emberek nem túl sokan voltak,de a színpad és az egyéb motyók már élesbe voltak állítva.
Erősen megremegett a térdem amikor szemközt álltam a komplett Marshall cuccokkal és az egyedi dobszerkóval.
Álmomban se gondoltam volna, hogy egy ingyenes (igen, INGYENES!!!) bulin ilyen technikai apparát lesz felvonultatva, nem beszélve a melegvizes (igen,MELEGVIZES)
zuhanyról, a nagyon finom és krónikusan ajándék (igen, AJÁNDÉK) kávéról.A pult ugyan csak langyos és szerb sört árult, de ezt a hiányosságot másnapra kikalapálták.
Öreg rókák lévén még az esti muri előtt felvertük a házainkat.Mondanom se kell, a lehető legkevesebb árnyékot adó területre:)
Aztán elindultunk lepacsizni a szervezőkkel, akik már akkor megleptek minket egy fenomenális vacsorával.Nagy marhapörkölt rajongó vagyok, így én azt kértem.
A másik opció a gulyás volt.Hát, gyerekek..istenkiránycsászár volt!Köszönet érte!!!!
Az est további részét agysejtírtással és a helyi erőkkel való csevegéssel töltöttük.Még én is ittam egy keveset, pedig már mindenki antialkesznek tart:)
Telt az este, jöttek a zenekarok.Bennem igazából egy Pokolgép tribute, a Maximus maradt meg.Leszámítva, hogy fosul szóltak, igen jó bulit hoztak össze!
Nos, azért persze nem is az Agregator lenne, ha nem esne valami gebasz.Történt ugyanis, hogy kezdett fázni a seggem és visszaindultam a kocsihoz.
Kinyitva az ajtót miután kikotorásztam egy polot, próbáltam visszazárni,ám a kulcs a fűben landolt.Gondoltam, biztos  csak kicsúszott a zárból...
Nem drágáim, beletörött a zárba...Fejfogás,para,idegroham,agyérgörcs...visszabaktattam a többiekhet és megvallottam bűnömet.
Mivel a légkör már benne volt a srácokban, nem is hiszem hogy felfogták a helyzetet,ami igen szarul nézett ki.Tudniillik, hogy az volt az egyetlen kulcs az autóhoz.
Nos, Tass a bölcs, PatóPál elvet követve másnapra hagyta a dolgot.Eljött a szombat és az egész tábor megmozdult az ügyünk érdekében.
Itt szeretném megköszönni a szervezőknek a rengeteg utánajárást,segítséget és nem utolsó sorban Zolinak a Kulcsembernek aki véghezvitte a kissé Gyűrűk Ura ízű tettet:
Összekovácsolta a kulcsot! Örök hála és köszönet érte!
A végigparázott nap estéjén végre színpadra került a banda.Az élvezetek fokozásaként még az introcd se volt hajlandó kooperálni velem.Nehéz kezdés után azonban a buli igen jól sikerült.
Megküzdöttem a technikával,de úgy gondolom egy egészen jó összhangzást sikerült kihoznom.Bár, Roland azért morgott 2-3 percet másnap, hogy neki nem tetszett.
Szóval, letoltuk a bulit, emberek is voltak a színpad előtt és láss csodát még tapsoltak is.Heruréka:)
Továbbra is úgy érzem, hogy jobb a saját jól megszokott cuccon zenélni, mert hiába volt Lackó mögött egy Mounth Marshall, valahogy a szólói nem voltak az igaziak.
Persze, ha lett volna időnk tökölni vele, akkor nem lett volna baj, de egy 9 fellépős napon ez ugye nem kivitelezhető.Az már az én hiányosságom, hogy nem tudok ilyen gyorsan hangzást állítani idegen cuccon.
Ismerek valakit, akinek még ez is megy...
Véget ért a móka, mi pedig igen jól éreztük magunkat az est további részében.Ismét kaptunk vacsorát (igen, INGYEN), meg ital jegyet amit be is váltottam rögtön egy colajägerre:).Folyt a dinom-dánom meg a sörözés miegymás.Valamikor hajnal 2 körül adtam fel a küzdelmeket és vonultam a kocsiba dögleni.
Vasárnap reggel nagyon nehezen mozdultunk meg.elbaktattunk zuhanyozni (igen,MELEGVÍZBEN) összepakoltunk és útnakeredtünk Mátra-Füred felé Alhanáékhoz.
Ugyanis túránk következő állomása a 6. alkalommal megrendezett táborukba vezetett.Az utazás most részemről kókadt alvásszerűséggel zajlott.Valahol megálltunk az egyik Tesónál enni-inni aztán Csoszkó a lovak közé csapott.Asszem mindössze egyszer álltunk még meg kávézni valami falukocsmában.
Megérkezvén a helyszínre, átesve a gyűrűzésen (a Madártani Intézet is szponzor volt talán..) összeakadtunk a Cross Borns csapatával.Üdvözöltük egymást és közös beszélgetésbe kezdtünk.
Aztán Tass Tanárbácsi szabadfoglalkozást hírdetett és szétszéledtünk.Én itt is összeakadtam motorosokkal és így a délután nagy részét motorszereléssel töltöttem.Hiába, aki Vrodot vesz így jár...:D
Feca a CB-ből megkért rontsam el nekik is a hangzásukat az este, így én már 7kor beálltam a keverő mögé (külön köszönet a hangmérnök srácnak, hogy lehetőséget adott)
A cucc itt is remek volt, bár egy kicsit meggyötört.Voltak bajok itt-ott,de jól szólt.mindkét banda hozta a formáját.Igaz a közönség már focilázas volt, így maroknyian élvezték a műsört..izé..műsort.
Mivel Lackó barátomnak erre a hétvégére esett a név és a szülinapja is, megleptük egy stilszerű kitűzővel:) (aki tudja miről van szó érti:)) amit a koncert után adtunk át neki némi rövidital keretében.
Még megvártuk, hogy Karesz levadássza a kínai tányérját amit a színpadon felejtett és útrakeltünk hazafelé.
Tasst kipenderítettük Pesten és trepnigázzal veretttünk hazáig.itthon szépen mikdenkit hazafuvaroztam és Lackóval olyan fél 2 magasságában hazaestünk.
Zárójelben jegyzem meg, hogy nincs itthon melegvíz valami karbantartás végett...így a hajnali zuhany igen fájdalmasra sikerült..hol van már a mindszenti kemping melegvize...
Egy nagyon jó és eseménydús hétvégén vagyunk túl.Jól éreztük magunkat,elfáradtunk.De szerintem megyünk legközelebb is:D
Köszönet Csoszkónak a fuvarért,Zolinak a klucsért,a Mindszent Rockfesztivál és az Alhana tábor szervezőinek a meghívásért és a jóltartásért, és mindenkinek mindenért:)

2008.06.21. - Tatabánya, IV. Metal Camping Fesztivál

Kint voltam az első nap is, ami nagyon jól sikerült, de nem csak nekem, mert igen jól sikerült Körtének és Csoszkónak is - bevallom a többiekre nem nagyon emlékszem, de Lackó biztosan mókázott, Rolandot meg sosem kell félteni :) /Karesz és Dávid nem volt az első nap./

 A kempingbe menet összefutottam a legkisebbik Totesszel és közösen mentünk a helyszínre, Tesco-s leszállással, onnan séta, de kellemes testmozgás volt a dögmelegben :) Kiértünk, még nem nagyon éledezett senki - Toló rohangált félmeztelenül, kb. negyed órát jósoltam neki, mielőtt puhára sül a napon, de megnyugtatott, hogy bekente magát százezer faktoros krémmel :) Nem is nagyon pihent a két napban, ő volt a főszervező és hát gratulálunk neki a kivitelezésért, illetve mindenkinek, aki részt vett a szervezésben és a lebonyolításban és köszönjük, aki eljött. Ezt a kétnapos bulit a helyi zenekarok szervezik szerelemből, jó látni, hogy működik és jó látni, hogy szerettek ide járni - annyi biztos, hogy fesztivál jövőre is lesz, csak talán egy héttel korábban, hogy ne ütközzön más rendezvényekkel.  

 Nem is tudom, hogy melyik nap néztem meg Raáb Zoli kiállítását, de szerintem szombatra csúszott, mert pénteken végig nagyon elfoglalt voltam :) Nagyon-nagyon régi fotók is voltak kint, illetve voltak olyan speciálisak is, amelyen olyan zkr. felállások voltak, amelyek csak pár hónapig éltek (pl. közös Sable tagságom Dáviddal :) ). Érdekes volt annyira fiatalnak látni mindenkit a hmmm... pályatársak közül. A fő rész a D.O.H.C & Roll-os Gabennek volt szentelve, jópár kép volt ott a mesterről.

 Üldögéltünk a kocsma mellett, jöttek-mentek az emberek. A Hedonisták is befutottak a gulyáshoz szükséges berendezésekkel, illetve Mészi is megjelent érdeklődve, hogy nem tudjuk-e véletlenül, hogy érezte magát előző este :) Pár srác is közénk ült - hiába, az árnyék értékes hely ilyenkor - beszámoltak, hogy előző nap lányokat kergettek fel fára, vagy azok maguktól másztak fel, kicsit zavaros történet, dehát ilyenek a nyári rendezvények.

 Befutottak Csoszék is, megvolt az üdvözlés-koccintás, később még összefutottam velük a titkos-árnyas ligetben, ahol a gulyás is főtt :) Innentől főleg már kicsit össze-visszák az emlékek, mert kb. déltől voltam kint és összefolyik minden. (Ennek persze semmi köze az elfogyasztott sörökhöz :) ).

 Idővel befutott az Arcanum. Mókás volt, mert ahogy megérkeztek, jöttek és bár tudtam, hogy valahonnan ismerem őket, hirtelenjében gőzöm sem volt kik lehetnek, amig meg nem szóltaltak angolul :) De onnatól már ment minden a medrében. Kicsit fáradtak voltak, mert egy másik fesztiválon játszottak előző nap az anyaországban és hát rosszalkodtak, főleg az énekes volt enervált, mert bonyolult volt az estéje :) Aztán jöttek a sörök, a gulyás nem játszott, mert még nem voltak éhesek /külön csodaszámba ment náluk, hogy mikor már ettek is volna (00.15-kor jutottak ide) még épp tudtam egy pizzériából rendelni kaját :) Mondanom sem kell, hogy egyedül fő-konyhafőnökünknek volt a birtokában 1-ig nyitva tartó pizzéria kontakt - ő pedig nem más, mint a húrlevesben is erős Roland :).

 A srácok nekiálltak italozni, itt-ott meghúzták a meglepetésnek szállított márnememlékszemdeasszemszilva pálinkát :) Végül is dumáltunk, sztoriztunk - mindig érdekes az ilyen eszmecsere, mert kiderül, hogy más országban sincs másképp és más országban másképp van :) Hamar elsajátították az általunk koccintásor használt \\\'halál\\\' ill. \\\'tot\\\' kifejezést :) Kiderült, hogy a \\\'kefélés\\\' kifejezés náluk sem csak azt jelenti, amit. És persze az \\\'egészségedré\\\'-t csípőböl nyomták - és talán a \\\'lófasz\\\' is már a tarsolyukban volt az érkezésnél. Igazándiból azért is volt pörgős a beszélgetés, mert mindegyik tag tudott angolul ill. Gábor magyar származású, így ő a hazait is kente.  Mikor a Dysanchely-ékkel mászkáltunk néha elég macerás volt, hogy csak Roman, a basszeros tudott angolul, így a kommunikáció elég körülményes volt néhol. Roland is becsatlakozott a kis társaságba ill. oda-odatévedtek mások is.

 A koncerteket pörgetni kellett, mert éjfélre be kellett fejezni a show-t. A srácok lenyomták a bulit, majd mi is. Sajnos mindegyik elég rövid volt, a színpadon megjelent egy plusz frontember azt hiszem a Timon-családból - ezért pluszban oda kellett figyelnem, hogy ugrabugra közben nehogy baj legyen (ilyenkor azért nem olyan nagyon stabil az ember, de aki már üvöltözött és headbangelt koncerten v. éjszakai zene-tánc program alatt, az valszeg képben van a nehézségekkel /OK-OK, azért nem egy űrprogramos centrifuga a dolog, de azért lehet, hogy az első nóta után nem tudnék végigmenni a csíkon :)/. Naszóval, 30-35 perc lehetett a show, nagyon hamar vége lett, de majd pótoljuk júliusban és a Haragnapon a kiesett élményeket.

 Utána pihi, majd Arcanumékkal italoztunk (illetve ekkor volt a pizza-kaland is). Valamikor olyan hajnali négy felé pedig nekiálltunk hazakeveredni.

 

2008.06.01. - Rétság, II. Megarock Fesztivál

Már tavaly is részt vettünk ezen a bulin, sajnos már akkor sem nagyon működött. A  hirdetés kb. a buli előtt egy héttel vette kezdetét, ez is rájátszhatott a dologra. Most az utolsó napon játszottunk, neves fellépőkkel, hiszen Bill Kapitány, az Ossian és a Watch My Dying is ott volt a fellépők sorában.

 Mindegy, mentünk a Terror-ral, itt-ott kellett kis imabeli rásegítés, hogy a gép megmássza az emelkedőket, de hát eljutott Székelyudvarhelyre is, ezek az emelkedők nem fogtak ki rajta.

 Megérkeztünk a helyszínre, nem nagyon volt kint senki a biztonsági-, a kiszolgáló- és a technikai személyzeten kívül. Elzötyögtünk a színpad mögé, aztán mentünk sörözni. Láttunk egy még nem kinyitott pálinkaházat, reméltük, hogy idővel megszűnik ez az állapot :) Salga mester volt a színpadmester, elnosztalgiáztunk, dumáltunk, majd lassan felzavarta a zenekart a színpadra. Én is hátramentem és a háromnegyedes nadrágot lecseréltem a hivatalos bőrnadrágra - nem volt hideg aznap, de a színpadon még úgyse :) Volt már, hogy logisztikai okok miatt üres teremnek kellett kezdenünk - kapunyitás egyszerre a kezdéssel, stb. - szóval van gyakorlatunk ebben, de hogy egy szabadtéri rendezvényen nulla főnyi vendégnek, erre még nemigen volt példa :) Mindegy, tíz év a szakmában plusz egy deci unikum és máris játszottunk a pultosoknak :) Persze ott volt Dagatt és Timon is, akinek lehetett tolni, ők néha hullámoztak is :)

 Aztán a harmadik-negyedik nóta körül megjelent az első két hölgyvendég, egészen új érzés volt :) Ők leültek a sátor távolabbik végében és nézték a produkciót. Köszöntöttük is őket :) Aztán tíz percre rá érkezett két fickó is, erre a két lány előrejött és ők lettek az első sorunk. Ekkor kicsit zavarba lettem, mert már addigra megszoktam, hogy nincs ott senki és hirtelen lett nézőközönségünk, próbáltam feldolgozni a helyzetet. Végül is sikerült, egy és negyed órányi programot nyomtunk, ennyi volt a műsoridőnk, eléggé leharcolódtunk a végére, de utána élmény volt átöltözni és visszatérni a sörökhöz és az lecsekkolni az időközben kinyitott pálinkaházat :)

 Ekkor már valamivel nagyobb nézőközönség is érkezett, de még így is bőven alatta volt a helyzet az utolsó esztergomi bulink nézőszámának. Végül is a további bandák is megadták a módját és tisztességes programot adtak az ott lévő nézőknek. Utánunk jött az Invader, majd a WMD. Aztán mi mentünk is, mert másnap munkanap - azt még láttuk, hogy az Ossian megérkezik, Endre tesz egy kört, mint Napoleon Waterloo-nál, aztán kocsiba teszik magukat és elszelelnek. Most ezt mindenki hogy ítéli meg, ahogy akarja, de Bill Kapitány például játszott a fesztiválon lévőknek.

 Rolanddal addigra eléggé elfáradtunk, engem a srácok kitettek a Blahán, de állítólag Roland még valamit mókázott Bicske magasságában - erről ők tudnának mesélni. Szóval, így zajlott le az a vasárnapunk.

2008.05.30. - Budapest, Undead Fesztivál

Hát ismét fővárosi buli, ilyenkor sok érdekesség nem esik meg, mert alig van utazásra fordított idő, meg ilyesmi. Segítettem a szervezésben, mint színpadmester, ez annyira nem izgalmas, kalanddús dolog, mivel italozni sem nagyon italozom ilyenkor, ezért aztán kevés a móka.

 Már lent voltam olyan fél hat felé a helyszínen, a többiek érkezése még odébb volt. Sok érdekesség nem történt, mert végül is a helyzet abból állt, hogy elindítani az egyik teremben a bandát, aztán át a másik terembe és frusztrálni az ott levonuló/felvonuló bandát, hogy igyekezzenek a le/átszereléssel, aztán vissza a másik terembe, jelezni a zenekarnak az utolsó 5 percet, majd alkalomadtán leküldeni őket, majd át a másik terembe és zöld út az ott következőnek. Voltak kisebb csúszások, a tapasztaltabb bandák időben átszerelnek és a megadott műsoridőre szabott programmal érkeznek, így nincs gond, a macera inkább a kevésbé felkészültekkel van. Végül is nem lett komolyabb csúszás, talán, ha fél óra volt a végére - ami nem jelentett problémát, mert az osztrák banda kiesett, így volt úgy negyven perc tartalék és hát a fél órában az is benne van, hogy volt némi sorrendcsere is, mert az egyik banda valamely tagja még este ért földet Ferihegyen és nem ért a helyszínre :) Szóval végül is nagyjából ennyi volt az este.

 A koncert jól sikerült, jó időpontunk volt a Kék Yukban, ami amúgy is kellemesebb hely a Vörösnél, márcsak az ott uralkodó hőmérséklet miatt is :) Jó volt a hangulat, lement a buli.

 A koncertek után még maradtam kicsit italoztunk Balázsékkal, hajnalban még leugrott pár ágyas meggy:) Az éjszakai járat az orrom előtt ment el, így lett némi félórás egészségügyi séta, de végül is vége lett ennek a napnak is :)

2008.05.03. - Debrecen, Új Vígadó

Valszeg minden debreceni beszámolónál elmondom, hogy debreceni volt az első megyén kívüli koncertünk, de a lényeg, hogy mindig jó hangulatban telnek, így szeretünk oda járni. Ezúttal is Tóth Csabi barátunk hívott meg minket a Metal Majális névre hallgató rendezvényre, a buli nemzetközi volt, voltak külföldi csapatok, helyi csapatok, szóval a felhozatalra nem volt panasz :)

 A Terror-ral mentünk, Csoszkó volt a főpilóta, ő vitt minket messzeföldre, a hazautaztatást pedig Miki vállalta - vagy fordítva :). A helyszínre való navigálással volt némi probléma, plusz leszakadt a kipufogó is valamilyik nagyobb döccenésnél, így a Terror amúgy is több sebből /főleg a fékezésnél hallatszó vinnyogó hangok miatt/ vérző lopakodó-képessége most végleg elhanyagolhatóvá lett.

 A lényeg, hogy odataláltunk a helyszínre, beköszöntünk Csabinak, aztán elhelyezkedtünk az egyik padnál. Voltak itt régi cimborák is, Ferge Zoli, Sátán mester, a Neochrome és az Autumn tagság. Úgyhogy adódott kis terefere is. Már mentek a bulik, amikor láttam, hogy a keverőpultnál van egy videokamera, rákérdeztem hogy ez most valamelyik zenekar felvétele-e, de kiderült, hogy mindegyik zenekart rögzítik, aki akarja, az magával is viheti a vizuális élményt. Mondtam a srácnak, hogy elvinnénk, hogy lássuk milyenek vagyunk mikor rokkolunk, mert hát szeretjük magunkat nézni :)

 Aztán mi jöttünk, felpakoltunk, előtte még legurítottuk a szerencse-italunkat Rolanddal, aztán ment is a koncert. Igazándiból szerintem nem nagyon tudatosult egyikőnkben sem, hogy fel lesz véve a koncert, valszeg ezért lett elfogadható a felvétel :) A lényeg, hogy a hanganyag elérhető a honlapról, Karesz pedig feltett pár videót a YouTube-ra, szóval ott megtekinthető, miképpen is zajlott a kultúrest.

 A koncert folyamán kaptunk egy sráctól egy kör sört a színpadra, neki ezúton is köszönjük! :) Innen-onnan azóta is visszajön az elköszönős \\\'Találkozunk a pultnál!\\\' idézet, ami végül is nem túl eredeti, de valahogy ott és akkor épp az jutott az eszembe :) Egyébként működött, mert tényleg találkoztunk a pultnál és meg is lettem vendégelve, szóval minden résztvevőnek köszönöm a jóltartást.

 Ja, még a színpadon heverésztem - a koncert után kifújtam magam a színpad hátsó részén - mikor jött a következő zenekar dobosa, akivel dumáltam kicsit ángliusus, merthogy a zenekar a szlovákiai Sanatorium volt. No, aztán heverésztem tovább. Jött Karesz és nekiállt magyarázni valamit a srácnak, aki nézett, majd válaszolt valamit. A hangzavar miatt nem értettem mit mondott, de egyből úgy vettem le, hogy fasza, már megint nemzetközi voltam magyarul értő személlyel (már itt-ott előfordult velem), de aztán látszott, hogy mégsincsenek előrébb, ekkor jeleztem Karesznak, hogy a srác nem fogja megérteni az ékes hazai nyelvet :)

 No, aztán italoztunk kicsit, majd indultunk is haza. Azaz előtte Rolandék megpróbálták gitárhúrral megoldani a Terror problémáját, ami bár nagyon rock\\\'n\\\'roll-os ötlet volt, nemigen okozott sikert. Aztán végiglopakodtunk az országon.

 Még volt egy érdekes élmény, ahogy hajnalban átsuhantunk a fővároson, a  Sportaréna körül belebotlottunk a Ghostbusters III. forgatásába. Mindehol fehérruhás alakok mászkáltak az utcán, tényleg olyan volt, mint egy ápoló világkongresszus :) Aztán délután fény derült, hogy ez a Sensation White utóélete volt, de akkor hajnalban igencsak furán nézett ki :) 

2008.04.30. - Komárom, Rangadó Söröző

Hát ez érdekes buli volt, igazándiból nagyon vártam, hogy mi sül ki belőle. Az eset érdekessége, hogy Komáromba jártam középiskolába és (ettől függetlenül persze) valahogy sosem voltunk még ott kencertezni. Révkomáromban voltunk már, de az itteni oldal eddig kimaradt. Persze kalandok voltak, hiszen egyszer a Sable és a Sex Dance zenekart lekísértem egy ottani koncertjükre még nagyon-nagyon régen és az igen jól végződött, annyira, hogy hétfőn le is kellett mennem Steve-hez (Sex Dance énekes) a Metal Paradise-ba (tb-i rock-szaküzlet volt), hogy mondja már meg, hogy mitől is fájhat az egyik lábam. Aztán elmondta, hogy mire tippel :) Konkrétan arra tippelt, hogy kis késéssel kezdtünk el lekászálódni a vonatról Tatabányán - a hajnali vonatok nem állnak túl sokat az állomáson - és hát már indult, mikor ugráltunk lefelé és hát tanyáztam egyet (Pöpi valszeg azt mondta volna, "nem estem el, én így ülök le" :) ). Node, nem is ez a lényeg, mert nem is én voltam a fő Indiana Jones, hanem egy cimboránk, aki saját bevallása szerint azt hitte, hogy gyorsvonaton van, és ha elbukja az állomást, akkor a következő az Bicske, és hát késéssel indult, nem nyílt a peron oldali ajtó, ezért a másikat nyitotta és ugrott, megkapaszkodott a vágányokat elválasztó kerítésbe és ott várta meg, míg elmegy a vonat :) Azt persze nem vette jó néven, hogy mikor megláttam - állítólag - még úgy stabil oldalfekésből is jól kiröhögtem :) A kommandó azon része, akiknek nem sikerült ilyen bravúrosan a leszállás, Alsógalla állomásról kezdték meg hajnali sétájukat a város másik vége felé, de csak a sétálóutcáig jutottak, ahol is elnyomta őket a buzgóság egy padon, igy örvendeztetve meg a gyermekeiket arrafelé sétáltató helyi szülőket és egyéb polgárokat :)

 No, e kis kitérő után vissza a komáromi bulihoz. Szóval épp zajlott a Komáromi Napok rendezvénysorozat, így aztán kicsit volt bennünk némi kétség, hogy első itteni koncertünket mekkora érdeklődés fogja kísérni. Erre rá is játszott kicsit, hogy mikor befutottunk rajtunk kívül főleg a személyzet volt a helyszínen, mindenesetre jó volt látni a Rangadót, mert már több, mint tíz éve nem voltam a helységben. (Leszámítva, azt az időpontot, amikor az egyik régi osztálytársam akciófilmjének felvételei során a Rangadó környékén lettem fejbelőve - úgy néz ki be lettem skatulyázva ezen a téren, vagy inkább csak bizonyos szűk szegmens kiváló karakterszínésze lettem :) Ez persze kb. olyan, mint hogy minden vállalat talál magának egy olyan piaci szegmenst, ahol ő piacvezető :) Node a lényeg, hogy nem voltak túl sokan, de ahogy telt múlt az idő teljesen megtelt a sátor alatti tér és így is maradt. Jópár ismerős érkezett a megye minden tájáról ill. a Felvidékről is, szóval nagyon jó hangulat alakult ki. Összefutottam két régi osztálytársammal is, akikkel megbeszéltük, hogy mindenki megházasodott, stb... stb... tudjátok, hogy megy ez :) Illetve voltak srácok, akik Nagyigmándon is voltak és egyikőjük a Közgázba jár, ahova én is, és megtalálta a tablóképemet, aminek persze roppant mód örültem :) Kiderült, hogy akit normális tanárnak véltem még mindig normális, a többiekről meg nem ejtenék szót :)

 A lényeg, hogy jó hangulatban telt az este, idővel színpadra is kerültünk és a hangulat megmaradt, Csoszkó rögzítette is az élményt, a YouTube-on látható asszem a Krómszín, szóval kis vizualitás is megörökítődött. Jól éreztük magunkat, a közönség is, aztán idővel vége lett és hazamentek a legények :)

2008.04.17. - Budapest, After Music Pub (a.k.a Marco Polo :) )

Mivel március környékén közel költöztem a Marco Polohoz, ezért túl sok utazásos érdekességgel nem tudok szolgálni, mert az a többiek lelkén szárad. Annyi mindenestre történt, hogy mivel úgyis lakás felé jöttek a srácok, elhozattam velük az otthoni - Tatabánya - PCmet, Lackó jelezte, hogy már a hídon vannak (Petőfi), le is mentem az utcára - no a körútra - azt vártam őket, mint a jógyerek, vagy tíz percig nem érkeztek még, gőzöm sincs merre jártak, addig is ott várakoztam az út szélén - mikor megérkeztek Timon kedvesen rá is kérdezett, hogy mennyi pénzt kerestem addig, lányos zavaromban elsőre nem is értettem, hogy épp lekurvázott :) Aztán továbbálltak, én meg hazacuccoltam, majd mentem a helyszínre.

 Volt némi változás, mert eredetileg szokásosan a Black Leaves-szes cimborákkal játszottunk volna és a DoD-dal, de Szabiéknál volt/van némi fennforgás, ezért nem tudták vállalni a bulit. Egy másik csütörtöki programban is fellépett valami gebasz, ezért Zéró a két estből csinált egyet, a DoD kapott egy másik időpontot, mellénk pedig került a két másik-csütörtöki banda, bevallom egyikőjüket sem ismertem nagyon, a mostani bulijukról is lemaradtam, de nem is játszottak sokat, mert valami csúszásba keveredtek, így pár nóta után át is adták a színpadot.

 Örültem, mert tényleg sokan voltak, bár a másnapi BKV sztrájk némileg beárnyékolta a helyzetet - de mivel az éjszakai járatok még jártak, így végül is elvileg nem okozott gondot a cucc. A buli jól sikerült, most már vannak visszajáró arcok a fővárosi koncertjeinken, ami külön élmény. A srácok a másnapi munkanap miatt koncert után mentek is haza, engem viszont nem nagyon feszélyezett semmi, mert a sztrájk miatt amúgy is szabadságoltam magam :) Az utána való buli is jó volt, akadt némi zene-tánc, végül az utolsók között hagytam el a helyszínt - azért nem utolsóként, mert pár hétre rá kiderült, hogy bár azt hittük rajtunk kívül már nincs senki a helyen, egy cimbora még ott aludt a hátsó részen és onnan kezdte a következő dolgos munkanapot :)

2008.04.05. - Tata, Café Moló

Még a hedonisták (Hedonist Roosters tagok :) ) hozták fel tavasszal, hogy kellene egy buli az első fellépésük egy éves évfordulójára a Woodstockba, vagy ahogy most ismerik  Café Móló-ba. Azóta mi sem játszottunk Tatán és hát bőven benne voltunk, hiszen mi bajunk lehet belőle? :))

 Elég késve értem ki Tatára, nem voltam túl mozgékony, a hajnali Roxxy eléggé belassított. Másrészt még nemutaztam Tatabányáról távolsági busszal azóta, hogy átreformálták a buszvégállomást a vasútállomáshoz és némileg bizonytalan voltam, hogy megáll-e valahol a járat még a városban a - jóégtudjahogyhívják most, de régen Skála Sztráda, később Kaiser\\\'s lett - megálló előtt és vadul reméltem, hogy az Interspar előtt lesz valahol stopja, mert mivel ismét időben indultam, lekéstem volna a Konzumnál. Lackó a Konzumhoz ment és majdnem le is késte, de ismerte a pilótát, így az felkegyelmezte. Így mentünk ki Tatára.

 A hedonisták már kezdés körül tarottak, mire odaértünk, Pöpi mellé bepakoltam a cuccaimat, majd mentem is körbeköszönni, mert jó sokan voltak :)

 A kezdeti lassúság ellenére elég hamar sikerült felvennem a hangulatot, Sonnyiékkal hamar megtárgyaltuk az aktualitásokat, fényképező masinámat sikerült rábíznom Hildára, akinek elfelejtettem jelezni, hogy 30-40 kép elég lesz, mert többet úgysem bírok feldolgozni (átméretezés, átnevezés, feltöltés, stb.), így sikerült neki kb. 100+ fotót összehozni, de ezt akkor még nem tudtam, persze mindennek ellenére lelkesedése dicséretre méltól! :)

 A koncert jött és jó hangulatban telt, ment a zúzda, nagyon hangulatos lett az este.

Utána még szórakoztattuk egymást a srácokkal, Lackó & Boss whisky-je Füstinél és nálam landolt /másnap sikerült minden kirakóst összepasszintani). Fárasztottam Zolit is jó darabon, valamint fotóztam halakat és embereket :)
 A lényeg, hogy kellemes este volt, a hedonisták pedig már egy éve terjesztik a rock\\\'n\\\'roll-t! Csak így tovább! :)

2008.04.04. Esztergom, Molothow Liget

Dagattal és így a Terror-ral mentünk Esztergomba, ezúttal az Exodikon és az időközben feltámadt Dysentery-ékkel közös bulira. Magunkhoz képest is időben odaértünk, kicsit túl korán, de aztán szép lassan minden a helyére került. :)

 Volt pár ismerős is, külön kiemelve Czibula Tomi cimborámat, aki eddig az összes egomi Agregator bulin ott volt - talán a legelsőt leszámítva, de akkor még nem ismertem, attól még lehet, hogy ott volt :) Móniék is érkeztek, Holth is jött messzeföldről. Egészen családias hangulat alakult ki. Dzsinyával elfogyasztottunk egy kis nyitó-töményt, már csak a hangulat kedvéért. Aztán belevágtunk a beléptető-asztal felállításába, pecsét-tinta töltésbe (már egyre kevésbé kenem magam össze ilyenkor - hiába, rutin, meg az évek :) ).

 Exodikon-ék kezdtek, volt bőven idejük a programra, mert Marosék még valahol Komáromnál jártak ekkor, de aztán meglepően hamar a helyszínre értek.

 Utána beszerelés, show, tök jól tolták - most már jobban meg tudtam őket nézni, mint év elején Nagyudvarnokon. Aztán mi keveredtünk színpadra.

 Majd kezdtünk, a hangulat jó volt, volt zúzda, szóval szerintem, aki eljött jól érezte magát :) Aztán pakoltunk és hazaindultunk, mert a biztonság kedvéért még beugrottunk a zárás-közeli Roxxy-ba, mert nagyon szükségünk volt rá :)

 Végeredményben a mulatság jó volt, csak nagyon kevesen voltak az érdeklődők. Dzsinya mondta, hogy sajnos ez a tendencia. Saját tapasztalatok alapján, Esztergom mindig is nagyon jó hangulatú hely volt, évekre visszamenőleg itt voltak a legjobb klub bulijaink. A közönség mindig nagyon nagy hangulatot csinált , arról nem is beszélve, hogy a megyei klubok közül a Molothow hangosítása és fényei kiemelkedő színvonalat képviselnek. 2006-ban még 100-150 látogató volt nálunk a nézőszám, tavaly leesett 60 körülire, idén pedig úgy 30-ra olvadt és bár úgy tűnt a résztvevők nem bánták meg az estét, gondolom mindenki jobban örült volna, ha kicsit többen ösztoznak az élményben. Egészen úgy tűnik, hogy eltűnt egy generáció, felsőoktatás, bármi miatt, nem tudom. Mindegy, a lényeg, hogy mindenkinek köszönjük, aki eljött és hát reméljük a legjobbakat :)

2008.03.14. - Salgótarján, Kakukk Fogó

Hát, így utólag visszatekintve - eddig az év bulija volt a salgótarjáni buli. Valahogy az egész olyan szürreálisan is indult - a Rocktogon-os buli kapcsán emlegettem Szabival való SMS-kalandunkat, szóval volt a koncert kapcsán móka bőven.

 A többiek elraboltak melóból és igyekeztünk a helyszínre - láss csudát, nem akadtunk el, nem késtünk el - bár mondjuk kalandok így is akadtak bőven. Szóval elraboltak a többiek Budaörsről és nyílegyensen belehajtottunk a kőkemény pénteki budapesti dugóba. Nem is lett volna baj, mert időben elvoltunk, de Timonnak a betonrengetegben ugrott be, hogy akkor most a söre szólt neki, hogy kiszállna :) Űzött vadként tekingetett jobbra-balra, hogy hol tudna vadonba húzódni és visszaadni söre szabadságát, de valahogy sehol sem érezte magát elemében. (Mondjuk lehet, hogy nem is sörről volt szó, hanem kóláról :) ) No, aztán átmentünk az Erzsébet-hídon és az alatta lévő téren Dagatt beparkolta a Terror-t a buszmegállóba és Timon + Karesz duó kirontott a betondzsungelbe. Dagatt már kezdett felrobbanni, mert ugye nem volt túl szabályos a parkolásunk, a buszosok is - joggal - dudáltak tovább minket. Mondanom sem kell, hogy kb. örökké tartott, míg a két pernahajder visszakeveredett, de aztán némi navigációs siker után (vissza a Rákóczi útra a 4-es metro gödrei között) folytattuk az utat.

 Nem haladtunk túl gyorsan és már biztosnak látszott, hogy igen, megint elkésünk. Mentünk lépésben, de aztán idővel túljutottunk a városon, onnantól már tiszta egyszerű volt haladni. Persze itt-ott megálltunk pihenni + készleteket felvenni, de aztán elértük Salgótarjánt.

 Ott némi telefonos navigációt követően megérkeztünk a Kakukk Fogóba, ott már Szabi és Barbi vártak minket és a lelkünkre lett kötve, hogy használjuk ki a meghívás mellé adott szabad fogyasztást és ne szerénykedjünk mint vmelyik előző banda. Mivel történetesen nem vagyunk \\\'abszintosok\\\' ezért bele is kezdtünk, hogy jó vendégek legyünk - nem ám sértődés lesz v. ilyesmi. Meg lettünk hívva vacsorára is, így aztán nagyon úri módon lettünk tartva, ezer köszönet Barbinak érte!

 Ja, és amikor megérkeztünk, még nem volt ott a DoD, pedig a telefonbeszélgetések alapján én úgy véltem már ott állnak és kaparják a falat. Nem így volt, mi értünk oda előbb és el is kezdtük berendezni a színpadot... Nem is mulasztottam meg mondani Zolinak, ahogy beléptek, hogy \\\'Megint rátok kell várni?" :)

 Timon küzdött a technikával - az egyik hangerő gomb halott volt, megpróbált harapófogóval térdre kényszeríteni (Lackóval meg is lepődtünk, mikor elővillantotta a hordozható kemping harapófogót :) )

 Kezdett a DoD, jól nyomták, volt is nagy punk-pogó előtte, így aztán Szabival továbbra sem távolodtunk el a pulttól. Mutatott valamit, amit bár almaalapúra tippeltem, de valójában körte-alapú volt (városi gyerekeknek nem mennek a gyümölcsök ízről, csak címkéről :) ) Finom volt, szóval jól elvoltunk.

 Kicsit halk volt az ének, ezért aztán a DoD végeztével kértem egy plusz széket a pulttól, aminek támlája is van, hogy rá mehessen az énekláda - persze egyből felszaladt a szemöldök, hogy minek kérek koncertre támlás-széket :) De lényeg-a-lényeg, így jobb lett. Jeleztem is a DoD-os srácoknak, hogy így megy ez a profi világban, a felvezető zenekarok kisebb technikát kapnak, nehogy jobbak legyenek az utánuk következőknál - mi sem adtunk nekik széket az énekhez :)

 A buli tök jó volt, Szabi párszor meglepett egy kisüveges huncutsággal, de nem bírt összezavarni :) Volt zúzda, ugrabugra, közös danolás - szóval minden, ami kellett. Mondjuk mivel a technikai cuccok miatt nem volt vokál, így elég kemény volt - kellettek is a huncutságok nagyon, hogy ne érdekeljen, hogy egyedül kell végignyomnom a bulit. :)

 Szóval nagyon jó volt a hangulat, nagy élmény volt. Aztán jött a pakolás és a búcsúzkodás része. Barbitól kaptunk hatalmas üveg csillagos söröket az útra, ami biztosan hosszú volt, de nem nagyon emlékszem rá :)

 Szóval ezúton is köszönjük a meghívást és a sok kedvességet (ill. huncutságot) Barbinak és Szabolcsnak!

2008.02.23. - Győr, No Stressz

DoD-ék elkövették azt a hibát, hogy ők mentek személyautóval és mi a Terror-ral (legutóbb fordítva történt) és így velünk jött a felszerelés, amire az első zenekarnak is szüksége volt. No a hiba abból adódott, hogy nem nagyon tudunk korán odaérni sehova, lehetne ujjal mutogatni, de hát egyszerűen lassúak vagyunk és valami mindig történik.

 De a lényeg, hogy csekély késéssel érkeztünk, Zoli (DoD) eléggé fejleharapó hangulatban volt, de aztán végül is nem szögeztek ki minket a négy legnagyobb vár fokára :) Jött Csoszkó is, aki kihasználta, hogy nem pilóta és hamar nekiállt lazulni :) A helyszín jó volt, nem voltunk még itt - ez a régi Torock fölött van, de mérföldekkel királyabb helyszín. Túl sokan nem voltak, de amúgy hangulatos volt minden. Gyorsan teszteltük is a kiszolgálást, sokszor és alaposan :)

 Csoszkó hamar rendet tett az asztalon, mondjuk valahogy mindenki nekiment az asztal sarkának, ő akkor egy kicsit jobban :) Aztán dumáltunk, néztük a zenekarokat - kimentünk szakmai eszmecserére Attiláékkal, ami elhúzódott és bár hideg volt megvitattuk az élet nagy dolgait - nem emlékszem pontosan miben álltak ezek, de gyakran vigyorogtunk :)

 Az öltözőbe menet rákérdeztem osztrák barátainkra, hogy vegyüljek, meg mégis, hogy hányadikak lesznek - mondták, hogy utolsók - mókásan jeleztem, hogy akkor ők lesznek ma a \\\'headliner\\\'-ek, mire mondta a srác, hogy ez a pozíció az ő olvasatukban a \\\'pretty fucked up\\\' kategóriába esik, mire jeleztem, hogy igen, megegyezik a kifejezés értelme. Mifelénk ugye a \\\'headliner\\\' azaz főzenekar elnevezéssel akkor illeti magát az ember vagy mást, ha az az utolsó zenekar és átkozottul későn játszik - ez a mi cinikus szerénységünk :)

 Már igencsak jól éreztük magunkat, mire mi jöttünk - kicsit el is húzódott a beállás, mert adódott némi gond a mikrofonkábelemmel - de aztán kikalapáltuk, de ebből így kínosan hosszú lett a beállás időnk /már magunkhoz képest/.

 A koncert lement, volt némi ugrabugra - mentek a nóták, csak aztán a késői időpont miatt már nem tudtuk lenyomni a teljes programot, 3-4 nóta kimaradt, de ami lement, az jól sült el.

 Összeraktuk magunkat, az osztrák srácok is jól nyomták, akkor mi már inkább csak pihengettünk, elütöttük a hajnalt - már eléggé bent jártunk az éjszakában. Aztán pakolás, majd húztunk haza...
 

2008.02.22. - Szeged, Garaboncziás

ELőző este kiderült (hol, ha nem a Marco Poloban :) ), hogy egyik Libra tag betegségéből kifolyólag nem tudnak játszani aznap, így egyedül kell leadnunk a bulit. Kicsit aggódtam is, hogy időben odaérünk-e, mert pénteken bármi miatt beragadhatunk a bpesti forgalomban és a Garaboncziásban is van koncert-tető, vagyis 22.00 órakor bezár a bazár, onnantól csak \\\'magnósbuli\\\' mehet, élőzene nem. Szóval a lovak közé kellett csapni.

 Engem a srácok Budaörsön vettek fel, előtte beküldtek a Tesco-ba, hogy vegyek elemózsiát (sör, kifli, ceruzaelem :) ), úgyhogy egy kis pakkal vártam őket a találkozónál.

 Csoszkó volt a pilóta - ő a héten már kétszer volt Szegeden, így nagyjából tudta is, hova megyünk (GPS megoldásunk a bécsi út óta nem nagyon van használatban :)) ). Aztán csak mentünk hosszan-hosszan. Időközben persze megállapítottuk, hogy minden olyan, mintha Sopron felé mennénk - legalábbis az autópálya melletti pihenőhelyek azonosak voltak, így aztán elég otthonosan éreztük magunkat.

 Csoszkó hipp-hopp odatalált a helyre, időközben Ági és Réka is bejelentkeztek, hogy jönnek - pár napot Szegeden töltöttek és nem hagyták ki a hazai banda látogatását :)

 No, odaértünk és bementünk a helyre. Janó fogadott bennünket, mutatta, hogy mi-hova. Tetszett a klub, jó nagy volt, csak sok szék volt a teremben, így mérget mertem volna venni rá, hogy itt bizony ülős buli lesz és csak mi fogunk ugrabugrálni.

 Timon nekiállta beszerelni és el is zavart bennünket a színpadról, így aztán a bárpult felfedezésével tölöttük az időt. Igyekeztem rugalmas lenni - "Kérnék egy soporni-t -> nincs, nézzem meg az itallapot -> dehogy nézem, rákontrázok -> akkor kérnék egy borsodit -> hiszen általában vagy az egyik, vagy a másik van, tájegységenként változóan -> nincs, nézzem meg az itallapot :) -> no, akkor már ránéztem és kiderült, hogy a \\\'Szögedi\\\' termékcsalád apraja nagyja került pultra a helyszínen, így aztán beválaszottam egy szögedi világos sört. Érdekes volt, hogy műanyag palacban volt, ez balesetvédelmi szempontból nem utolsó dolog, valamint egyéb szempontból is teljesen rendben volt, így vásároltunk belőle többet is.

 Szépen gyarapodtak az emberek és olyan fél kilenc táján belekezdtünk a műsörba és ... és tök kellemes meglepetés volt, mindenki felkelt az ülőalkalmatosságokból és odagyűlt a színpadhoz. Az utóbbi időben nem nagyon játszottunk Szegeden - tavaly márciusban, előtte meg jópár éve - de az este működött. Dávidnak volt is egy barátja, aki nekiállt neki segíteni gitározni - megtekinthető a fotóknál :). A lényeg, hogy nagyon kellemes buli kerekedett. Lejátszottunk mindent, amit tudunk, ezzel ki is töltöttük a rendelkezésünkre álló időkeretet.

 Pakolás után volt még egy kis zenetánc - elég éles váltás volt a rock\\\'n\\\'roll est utáni populárisabb muzsika. Aztán indultunk is vissza, mert Lackó dolgozott, meg másnap Győr.  

 Szóval búcsúztunk, majd mentünk haza...

2008.02.16. - Mosonmagyaróvár, Egyetemi Klub

Minden kezdet nehéz és minden kezdet fáj. Nagyjából ezekkel az élményekkel indult a nap. Az ablakon át egy laza hóvihar látszott - fel is hívtam Tadeusz-t (Dalriada), hogy milyen átkozott egy városban lakik, ahol még a hó is esik. Ő erre mentegetőzött kicsit :) Előtte való héten kérdeztem tőle, hogy mivel lehetne elütni Sopronban egy délutánt, ami mondjuk nem ivászat. Erre mondta, hogy szombat délelőtt próbálnak, nézzünk le oda. Mivel gondoltam, hogy mennyire érdeli a többieket (és mondjuk engem) egy másik zenekar próbája, ezért nem vettem komolyan a meghívást :) ) Mindegy, azért megtaláltuk a módját.

 Dagatték már aktívak voltak a konyhában, mikor mi még Rolanddal épp csak életre keltünk. Karesz is már téblábolt valamerre, *CENSORED* is működött és csócsálta fura kajáit. A biztonság kedvéért azért lefotóztuk, hogy a jövőben megfelelően lehessen zsarolni vele :) Rolanddal vártuk, hogy Dávid mikor esik le a galériáról és reméltük, hogy kívánhatunk akkor valamit, de sajnos idővel biztonságban lekeveredett. Tettünk-vettünk, rendbeszedtük magunkat.

 Viki felvázolt pár tippet, hogy hová is mehetnénk ebédelni és végül is a Rondella nevű hely mellett döntöttünk és kb. 20 perces séta alatt el is jutottunk odáig. Sikerült szimulálnunk egy óvodás csoportot, mindenki a párjával közlekedett, zsibongva és valaki mellett asszem büntetés volt lenni, de már nem emlékszem ki volt az a kivételezett :)

 Jellemző volt egyébként a hétvégére, hogy végig átkozottul hideg volt. Nem kicsit fagytunk össze. De akkor a séta alatt azért nem volt olyan nagy gáz, mert szikrázóan sütött a nap, szikrázóan kék volt az ég, és szikrázóan szikrázott a szikra. Szóval Rondella, király volt. Kellemes kaja, kellemes hangulat és kellemes hőmérséklet is uralkodott. Ettünk, ittunk, vígadtunk, majd vissza a szállásra. Hálálkodtunk Vikinek, majd bepakoltunk a Terror-ba és indultunk tova. A kocsiban felmerült az az ötlet, hogy Viki most ott ül a szoba közepén és sír örömében, hogy megszabadult tőlünk - nem lehetett könnyű az elviselésünk, annak ellenére, hogy úriemberek vagyunk :)

 Irány Móvár. Mentünk, mentünk - sok minden nem történt. Leszámítva, hogy egyik benzinkútnál már lincshangulat alakult ki a dohányzó szakasz ellen, hogy mennyi ideig kell rostokolnunk, amíg ők bambulnak a cigijeikkel. (Dávid és Karesz amúgy csúcsot döntött a hétvége folyamán abban, hogy hányszor tudták előadni ugyanazt az eszmefuttatást ugyanazon személynek, felmerült, hogy emiatt legközelebb egymás mellé kerüljenek az úton :) )

 Befutottunk Móvárra még nagyon korán. Egyből irány volt a Szaki HQ. Szakiról annyit kell tudni, hogy egy időben a tatai Sable énekese volt, amely zenekarban többen is játszottunk különböző idősíkokon (legalábbis Dagatt, Dávid, Lackó + én). Dumáltunk, a többiek kávéztak plusz lenéztünk a ház alatti próbaterembe, ahol Szaki öccséék próbáltak, illetva, amikorra leértünk már csak söröztek :)

 Aztán Szaki átkalauzolt minket egy helyre, ahová végül is nem fértünk be, aztán átmentünk egy másik helyre, Ali kocsmájába, ahova annyira befértünk, hogy csak mi voltunk ott és hát lement pár kör sör. Megtudtuk, hogy Szakiék viszik a mosonmagyaróvári Turbonegro fan clubot, a Turbojugend móvári szárnyát, ahova igen nehéz bekerülni, mert sok sok önlejárató dolgot kell - leginkább ittasan cselekedni. És persze nem csak a bejutás nehéz, de utána vinni kell tovább ezeket a tevékenykedéseket a Turbojugend dicsőségére. Hogy leírjam ezeket a mókákat, talán elég lesz a tágítottfülcimpánáttörténőcsövelés felemlítése, hogy mindenki sejtse, azért nehéz dolgok ezen :)

 Aztán Szaki elnavigált minket az Egyetemi Klubhoz, aminek természetesen a rossz oldalán parkoltunk le - no nem is rossz oldalon, csak a tényleges bejárathoz képesti túloldalon. Pont mikor a bejárat felé sétáltunk, hívott Attila (Talea), a szervező és úgy, hogy fizikailag is láttam, hogy hív, de nem voltam benne biztos, hogy ő hív, így aztán felvettem és rövid 3G/3D-s videobeszélgetést folytattunk, amelynek végén felhívtam a figyelmét, hogy ott állok mellette :)

 Pakolni még nem tudtunk, mert egy lépcsőfordulóban volt a hangszerraktár, ott azonban egyelőre az Obstruction cuccai hevertek, így maradt a klub felmérése. Össze is futottunk Petyával (CasketGarden) akiről Szaki kb. egy órája mondta, hogy már nem jár le sehova. Igaz, járni akkor sem járt, inkább csak lebegett :) Aztán lent még találkoztam egy becherovka akció felirattal, amely egyből felvidított és éreztem, hogy hangulatból nem lesz hiány.

 Aztán még összefutottam Pekker Marci cimborámmal, akivel kb. 1000 éve nem futottam össze és egyből neki is álltunk töményeztetni egymást, idővel pedig Galamb barátommal, akivel kb. 2000 éve nem sikerült találkoznunk. (Még hajdanában Tatabányáról nyaranta Móvár mellé mentünk sátorozni Pöpiékkel /illetve én csak egyszer jutottam el/ és ott ismertem meg őt. Játszott később a Zombi Holocaustban és egy tatabányai cimboráimmal közös estéje adta az ihletet a \\\'Buli van a temetőben\\\' című híres slágerükhöz :)

 Dumáltam még Bálinttal, az új Obstruction énekessel, de leginkább készültünk a koncertre. (Jut eszembe, hogy találkoztunk Pupillával is, akiről kiderült, hogy országos hírű punk!) Kiemelném, hogy Marci elintézte, hogy az Obstruction a kedvünkért lenyomta bónusz nótaként a G\\\'n\\\'R - You could be mine című nótáját /a nem annyira jól értesültek kedvéért a Terminátoros nótát :) / ami nagyon jól esett és fel is merült, hogy pályát tévesztettünk, de hát mégis maradunk a svéd ízeknél :)

 Jött a koncert, elég korán volt már, hajnali franctudja, valamikor éjfél után kezdhettünk, de azért még bőven voltak, akikben maradt energia némi zúzásra. Ment az ugra-bugra, jó volt a hangulat, szóval lement a buli rendben.

 Utána már nem nagyon maradtunk, mert jó lett volna hazérni, búcsúztunk, mentünk és így lett vége az első egészhétévégés újfelállásos osztálykirándulásunknak... és bár most lett volna rá alkalmunk, mégsem hagytuk Timon-t Sopronban....ja, bocs *CENSORED* :)))
 

2008.02.15. - Fertőszentmiklós, Rodeo Ranch

Elindultunk Tatabányáról, eléggé időben, így különösebb esemény nélkül zajlott az út. Leszámítva, hogy velünk jött *CENSORED*, aki jelezte, hogy nem célszerű megemlítenem a naplóban, merthogy fájt a *CENSORED* és ezért a héten *CENSORED* és hülyén jött volna ki, ha *CENSORED*, így aztán így lett :)
 Na, a lényeg, hogy beértünk Fertőszentmiklósra, volt némi navigációs zavar, mert Lackó igyekezett rontani a hírnevén azzal, hogy most már GPS nélkül is képes eltévedni :) Szóval bejártuk a város több olyan felét, amit nem kellett volna, aztán a szervező srác távnavigált, végül megleltük a helyet, de akkor még manőverezni kellett, hogy bejussunk és í]y többször is szemből haladt el mellettünk a jármű, amivel elénk jöttek a srácok, hogy odataláljunk - volt bajunk, de legalább Dagatt többször is bemutathatta híres Dagatt-csavarját /ezt először Nagyszombaton láttuk tőle :) / aminek a lényege a gyakori 180 fokos fordulat, arra amúgy alkalmatlan helyeken :)

 Bejutottunk a klubba, nagyon jól össze volt rakva, igényes belső tér, sok eladásra váró sör, kényelmes színpad, stb. stb. szóval csupa jó. Reméltük, hogy emberek is lesznek és később kiderült, hogy ebből sem lett hiány. A hangzás is csudajó volt, szóval le a kalappal a hely és a szervezők előtt.

 Szóval elkezdtük jól érezni magunkat, asszem Karesznak volt akkor valami napja, amiről megemlékeztünk - megnéztem, szülinapja volt :) - úgyhogy jöttek a körök. Találkoztunk Daemonnal - őt már rég nem láttuk - valamint belefutottam Marciba (Amadea), megdicsértem szakállát, így sokkal komolyabb :)

 Kezdett feltűnni, hogy alakul ki némi csúszás, ezért Karesz fixálta nekünk az éjféli kezdést, ami nem volt baj, mert hajnalban azért nem kedvelünk nagyon játszani.

 Idővel Vikiék is megérkeztek - ők voltak esti, soproni szállásadóink - folytatódott a felkészülés a koncertre. Idővel mi jöttünk, felpakoltunk a színpdara és ment a buli. Kellemes koncert volt, volt zúzás, mi is jól éreztük magunkat.

 Utána még egy darabig pihentünk a helyszínen, szállásadóink visszamentek Sopornba és a Deep nevű éjszakai italozóhelyen vártak minket, mi olyan három/fél négy felé értünk oda és hát mindenképpen be kellett menni. (Egyszer itt szilvesztereztünk a Dalriada zenekar társaságában, de azért úgy-ahogy ráismertem a helyre :) ). No, itt aztán még mindenképpen söröztünk kicsit, volt móka-kacagás, igazság szerint kevés emlékem maradt, de egyszer csak mentünk a közeli házba, hálózsákosan feluccoltunk, Dagatt és Dávid ment a galériára (elég veszélyesen nézett ki a létra oda), *CENSORED* és Lackó külön szobát kaptak, Karesszal/Rolanddal pedig osztoztunk a nappalin és hát édesdeden vagy akárhogy elszenderedtünk :)

2008.02.09. - Bicske, Művelődési Ház

Most sokkal nyugalmasabb helyzetből indultunk Bicskére - nem előzte meg maratoni Roxxy-Kakas-garázs-Bicske túra, mint tavaly :) /Pedig az esély megvolt rá, hiszen előző este volt Pöpi és Lacika szülinapja a Roxxy-ban, nyakonöntve egy király Kiss Forever Band koncerttel, ahol ugyan majdnem tűzhalált haltunk a tűzfújásnál, de megérte minden perc :)

 Naszóval megérkeztünk, bepakoltunk majd gyorsan be is köszöntünk Black Leaves-éknek, akik addigra már birtokba vették a pultot. Ott adódott némi probléma, mert a soproni akkor még állítólag meleg volt, később meg pillanatok alatt elfogyott és valami titokzatos és erősen vitatott ízű sör maradt a helyén, amit első körben még a magas soproni-hőfok miatt kipróbáltam, de a későbbiekben már inkább boroztam, mert inkább eltekintettem az említett italtól.

 Volt is egy gyors, bemelegítő kispoharas kör - BL Dávid kicsit körülményesen reklamált, hogy nem jager-t kér, hanem whisky-t szokott és ezért hamar túl is léptünk rajta, aztán mikor kiderült, hogy nem kíván jager-t, hanem kikéri a whisky-t (tényleg gőzünk sem volt, hogy mit akar, csak lóbált valami lóvét, azt hittem, hogy pluszba valakinek kell whisky-t venni, aki nem ő :) ). Na mindegy, utána gyorsan kellett találni valakit, akihez mehet a fennmaradó jager - asszem Albit (BL) sikerült felkérnem, de mire odacincáltam, addigra Máté tűnt el interjút adni a bicskei TV-nek (mi azon már túl voltunk több-kevesebb sikerrel :) ) és rengeteget dumált /mint később kiderült csekély tényleges tartalommal :)/, de végül, mikor már borzolódtak a kedélyek, abbahagyta a TV-szereplést és csatlakozott a körhöz.

 Akkor már játszott a Raiden, őket régről ismerjük - résztvettek még a tehetséggondozó programunkban és azon kevés banda közé tartoznak, akik azóta még mindig léteznek :). Utánuk a Black Leaves játszott, tolták, ahogy kell. Időközben befutott Tibcsy is az Ideas-szal. Ők már túl voltak egy bulin - aznap játszottak Tatabányán a Petrol Klubban az Astrodust szokásos év eleji "Tél hangjai" fesztiválján. Hoztak is magukkal két srácot onnan, akik nem bírtak betelni a rock\\\'n\\\'roll-lal :)

 Szóval dumáltunk és készülődtünk a bulira. Idővel lejött a Black Leaves, majd mi is felvonultunk. Kellemes buli lett - a hangulat is jó volt. Egyik nóta elején Karesz időt kért valami miatt, de hogy biztosan ne legyen zavarban megkértem, hogy hangos tapssal kérjenek dobszolót - szólt is a dobszóló-dobszóló-dobszóló kántálás, amitől hihetetlenül nyugodt lett :)

 Lement a koncert, pakolás, majd leültünk a partvonalra és megnéztük az Ideas buliját. Most mutatkozott be az új szintisük - aki nagyon hasonlít a régi Árnyak énekesre, vagy legalábbis egy kicsit mindenképpen :). Jól nyomták, határozottan jót tett nekik a két gitáros felállás, más kérdés, hogy továbbra sem tudok egyenlőségjelet tenni a régi Ideas és az új közé /belefért volna egy névváltás/, de amit csinálnak, az továbbra is teljesen OK.

 Aztán már nem volt nagy mulatozás, az előző esti Roxxy és az aznapi koncert engem teljesen levett, bár Tbányán még Roland és Lackó beugrottak a Petrolba, én nem tartottam velük, hanem inkább bevégeztem az estét a négy fal között.

2008.01.31. Budapest - Rocktogon

Csütörtöki buli, kicsit lóhalálában voltam, mert munkából eljönni, enni, inni azt eljutni a Rocktogonba - a többieket le is késtem pár perccel, már felpakoltak a színpadra, mire odaértem. Még a lejáratnál a D.o.D. tagjaival megcsodáltuk, hogy hányféleképpen lehet helytelenül leírni a Depths of Desecration nevet /az ajtónál van egy tábla, két oldala van és mindkét oldalon másképp volt rossz/ :) Elirányítottak az öltözőbe - még sosem voltam a Rocktogonban ilyesmi helyszínen, de kellemes volt, hogy adott - koncert után jól le lehet pihenni, néha nagy szükség van rá.

 Az első zenekar, a Mystic már szerelt fel - köszöntem a srácoknak, dumáltunk - kérdezték is, hogy van-e fogalmam, hogy milyen zenét nyomtak - jeleztem a színtiszta igazat, miszerint fogalmam sincs, a DoD-os Gábor ajánlására hívtam őket, végül is nem derült ki a beszélgetésből, hogy mit játszanak, de amikor tolták, már előjött, hogy egyfajta heavy metal a műfajuk - játszottak korai Helloween feldolgozást is, jól tolták :)

 Közben sörözgettünk DoD-ékkal illetve dumáltunk is illetve idővel kitüntettek a lehetőséggel, hogy vigyázzak a cuccaikra, amíg pakolnak :) Érkezett Eszti, Tina, Sé és Csongor is - illetve Szabolccsal is sikerült hosszabban dumálni, most már élőben. Volt ugyanis egy közös SMS kalandunk, vele leveleztem le a salgótarjáni bulit és épp Rolandéknál DVDztunk (talán Anathema vagy Hellacopters mehetett) és jött egy SMS, hogy király, hogy megyünk Tarjánba koncertezni. Akkor és ott már elég lassú voltam, hogy Tarján és Salgótarján között felfedezzek bármiféle kapcsolatot /a tényleges Tarján ugyanis pár km-re van Tbányától/, így aztán visszaírtam, hogy hát-hogy-izé-nem-is-annyira. Aztán visszaírt, hogy dehát nemrég e-mail-eztük le. Ekkor kezdett derengeni a párhuzam /mondjuk Rolandnak sem ugrott be a lehetőség/, beugrott és éreztem, hogy ezt a félreértést SMS-ben képtelen lennék kidumálni /ekkor már rendesen benne voltunk az éjszakában/ és aztán inkább szóban oldottuk fel a félreértést, de megnyugtató módon a túloldalon sem voltak szomjasak az urak :) Jocó is jött és a megyebeliek találkozása feletti örömérzet fokozása végett lebeszéltük, hogy az Exodikon-nal jönnének ők is Esztergomba áprilisban - bár lényeges feltételként szabtam meg, hogy a legutóbbi közös bulira hagyományteremtésként hozott Jagermeister-t nem lenne baj, ha most már hagyományörző jelleggel megismételnék :)

 Már javában tolták DoD-ék In Flames-es nótáikat, mikor megérkezett Anett és Zoli. Tisztán emlékszem a pillanatra, mert akkor lett felvezetve az End of Slavery című nótájuk, ami azért is volt aktuális, mert Anett aznap tette utoljára tiszteletét - aznap még aktív, azóta előző - munkahelyén :)

 Aztán lassanként kezdődött a készülődés, mert szigor kellett a játékidő betartatása végett.Az elhúzódó átszerelések miatt kb. 25 perce műsorok fértek csak bele, mi azért igyekeztünk 40 percet kihozni magunknak, de ez is csak úgy sikerült, hogy 10 perccel belekúsztunk az illegalitásba, de erről majd később.

 Szóval átszereltünk hipp-hopp, bár lehettünk volna gyorsabbak is, de hát azért igyekszünk :) A buli kellemesen alakult, jópáran érkeztek, akik belátogatnak nagyfalusi koncertjeinkre és hát pár új arcot is felfedeztem. Többen aggódtak előtte, hogy fejjel fogom bővíteni a Rocktogon belmagasságát, de végül is sikerült megúsznom ép bőrrel, bár nem nagyon volt ugra-bugra /mondjuk néha kézzel hárítottam a plafont :)/. Eljutottunk egészen a Hattyútáncig, aztán már Timon kétkézzel integetett, hogy vége - mondjuk sejtettem, hogy túlfutottunk a takarodón, mert azért érzi az ember, hogy nem fél óra volt a produkció, köszönjük is a helynek a rugalmasságot.

 A Marco Polo-s ... ehhh After Music Pub-os koncertünk kivételével az utóbbi időben Bpesten valahogy mindig kicsit kurta produkciót sikerült csak előadni - átkozott csendesség - de ez a mostani azt mondom már belefért egy normál koncert kategóriájába (bár két három nóta még fokozhatta volna a jóérzést:) ).

 Aztán szerelés, pakolás, majd a többiek el - én még maradtam kicsit, sörözgettünk a többi túlélővel. Majd irány az éjszaka (ekkor már olyan hajnali fél kettő volt) - még a biztonság kedvéért benéztem a Marco Poloba, ahol is Zéró kollégám közreműködésével elűztük Jesper közönségét néhány korabeli Action & Southern Special sláger kikönyörgésével és végigugrabugrálásával - őket aztán Jesper már nem is bírta visszacsalogatni pedig mindent bevetett, de nem volt gáz, mert már a produkciója végén járt és hamar csatlakozott a sörözgetéshez és közösen probáltuk értelmezni Dávid (Black Leaves) monológjait :)

 Végül is olyan hajnali négy felé indulás volt haza, hiszen még csak péntek volt és aznap még erősíteni kellett a nemztegazdaságot :)

2008.01.31. Budapest - Rocktogon

Csütörtöki buli, kicsit lóhalálában voltam, mert munkából eljönni, enni, inni azt eljutni a Rocktogonba - a többieket le is késtem pár perccel, már felpakoltak a színpadra, mire odaértem. Még a lejáratnál a D.o.D. tagjaival megcsodáltuk, hogy hányféleképpen lehet helytelenül leírni a Depths of Desecration nevet /az ajtónál van egy tábla, két oldala van és mindkét oldalon másképp volt rossz/ :) Elirányítottak az öltözőbe - még sosem voltam a Rocktogonban ilyesmi helyszínen, de kellemes volt, hogy adott - koncert után jól le lehet pihenni, néha nagy szükség van rá.

 Az első zenekar, a Mystic már szerelt fel - köszöntem a srácoknak, dumáltunk - kérdezték is, hogy van-e fogalmam, hogy milyen zenét nyomtak - jeleztem a színtiszta igazat, miszerint fogalmam sincs, a DoD-os Gábor ajánlására hívtam őket, végül is nem derült ki a beszélgetésből, hogy mit játszanak, de amikor tolták, már előjött, hogy egyfajta heavy metal a műfajuk - játszottak korai Helloween feldolgozást is, jól tolták :)

 Közben sörözgettünk DoD-ékkal illetve dumáltunk is illetve idővel kitüntettek a lehetőséggel, hogy vigyázzak a cuccaikra, amíg pakolnak :) Érkezett Eszti, Tina, Sé és Csongor is - illetve Szabolccsal is sikerült hosszabban dumálni, most már élőben. Volt ugyanis egy közös SMS kalandunk, vele leveleztem le a salgótarjáni bulit és épp Rolandéknál DVDztunk (talán Anathema vagy Hellacopters mehetett) és jött egy SMS, hogy király, hogy megyünk Tarjánba koncertezni. Akkor és ott már elég lassú voltam, hogy Tarján és Salgótarján között felfedezzek bármiféle kapcsolatot /a tényleges Tarján ugyanis pár km-re van Tbányától/, így aztán visszaírtam, hogy hát-hogy-izé-nem-is-annyira. Aztán visszaírt, hogy dehát nemrég e-mail-eztük le. Ekkor kezdett derengeni a párhuzam /mondjuk Rolandnak sem ugrott be a lehetőség/, beugrott és éreztem, hogy ezt a félreértést SMS-ben képtelen lennék kidumálni /ekkor már rendesen benne voltunk az éjszakában/ és aztán inkább szóban oldottuk fel a félreértést, de megnyugtató módon a túloldalon sem voltak szomjasak az urak :) Jocó is jött és a megyebeliek találkozása feletti örömérzet fokozása végett lebeszéltük, hogy az Exodikon-nal jönnének ők is Esztergomba áprilisban - bár lényeges feltételként szabtam meg, hogy a legutóbbi közös bulira hagyományteremtésként hozott Jagermeister-t nem lenne baj, ha most már hagyományörző jelleggel megismételnék :)

 Már javában tolták DoD-ék In Flames-es nótáikat, mikor megérkezett Anett és Zoli. Tisztán emlékszem a pillanatra, mert akkor lett felvezetve az End of Slavery című nótájuk, ami azért is volt aktuális, mert Anett aznap tette utoljára tiszteletét - aznap még aktív, azóta előző - munkahelyén :)

 Aztán lassanként kezdődött a készülődés, mert szigor kellett a játékidő betartatása végett.Az elhúzódó átszerelések miatt kb. 25 perce műsorok fértek csak bele, mi azért igyekeztünk 40 percet kihozni magunknak, de ez is csak úgy sikerült, hogy 10 perccel belekúsztunk az illegalitásba, de erről majd később.

 Szóval átszereltünk hipp-hopp, bár lehettünk volna gyorsabbak is, de hát azért igyekszünk :) A buli kellemesen alakult, jópáran érkeztek, akik belátogatnak nagyfalusi koncertjeinkre és hát pár új arcot is felfedeztem. Többen aggódtak előtte, hogy fejjel fogom bővíteni a Rocktogon belmagasságát, de végül is sikerült megúsznom ép bőrrel, bár nem nagyon volt ugra-bugra /mondjuk néha kézzel hárítottam a plafont :)/. Eljutottunk egészen a Hattyútáncig, aztán már Timon kétkézzel integetett, hogy vége - mondjuk sejtettem, hogy túlfutottunk a takarodón, mert azért érzi az ember, hogy nem fél óra volt a produkció, köszönjük is a helynek a rugalmasságot.

 A Marco Polo-s ... ehhh After Music Pub-os koncertünk kivételével az utóbbi időben Bpesten valahogy mindig kicsit kurta produkciót sikerült csak előadni - átkozott csendesség - de ez a mostani azt mondom már belefért egy normál koncert kategóriájába (bár két három nóta még fokozhatta volna a jóérzést:) ).

 Aztán szerelés, pakolás, majd a többiek el - én még maradtam kicsit, sörözgettünk a többi túlélővel. Majd irány az éjszaka (ekkor már olyan hajnali fél kettő volt) - még a biztonság kedvéért benéztem a Marco Poloba, ahol is Zéró kollégám közreműködésével elűztük Jesper közönségét néhány korabeli Action & Southern Special sláger kikönyörgésével és végigugrabugrálásával - őket aztán Jesper már nem is bírta visszacsalogatni pedig mindent bevetett, de nem volt gáz, mert már a produkciója végén járt és hamar csatlakozott a sörözgetéshez és közösen probáltuk értelmezni Dávid (Black Leaves) monológjait :)

 Végül is olyan hajnali négy felé indulás volt haza, hiszen még csak péntek volt és aznap még erősíteni kellett a nemztegazdaságot :)

2008.01.19. - Nagyudvarnok, Művelődési Ház

A Dysentery újra él. Ez tök jó hír volt, mert Maros mesterékkel annak idején gyakran játszottunk együtt és hát jó arcok, kár lett volna értük. Szóval a Dysentery meghívására érkeztünk Nagyudvarnokra (érdekes, hogy Karesz első két koncertje "Nagy" kezdetű helyekre vitt minket :) ). Ahol rögtön fel is oldódtunk fácán és becherovka fogyasztásilag :) A teremben még Csoszék álltak be, megtekintettem a technikát, ami nagyon-nagyon magas fokú volt. Hatalmas keverő - rajta digitális kijelzők, TV, mozi, űrtechnológia, JBL hangfalak, szóval minden, ami szem-szájnak ingere. Azonban úgy tűnt valamiféle szakmai felkészültség azért még fért volna a technika mellé, mert akkor már fél órája próbálták kihangosítani az egyik gitáralapot és már ott jártak, hogy vonalból menjen kifelé, ami hát ... no, nem akarok szakmázni, szóval messze nem az igazi. Sajnos ez a része végig megmaradt és nálunk is erős fejtörést okozott.

 Addig is italoztunk és jól éreztük magunkat Csoszékkal, dumáltam Roman-nal, szóval szociálisan elvoltunk.

 Némi késéssel indult a buli, Neurastheniáék nyitottak, a fent említett gondok megvoltak, de derekasan zúztak ennek ellenére.

 Aztán jött a mi show-nk ideje, színpadra menet teljesen bizonyossá vált, hogy Lackó kapcsolópedálja nem pihente ki magát, hanem inkább kilehelte lelkét, így aztán Timon jelenléte - ismét - életmentőnek bizonyult, mert gyakorlatilag ő váltogatta a gitáralap csatornáit kézzel adott gitáros jelzésére. Így aztán a külső hangzáson nemigen tudott ügyködni, hanem hősiesen üldögélt Lackó erősítője mellett és próbáltak szemvillanással kommunikálni :) Volt némi gáz a kontrollok ügyében is, láttam, hogy Roland majd\\\' felrobban, mert hiába kért bármi változtatást és mondjuk én is örültem volna ennek-annak, de hát túléltük :)

 A hangulat a színpad előtt viszont jó volt, szóval a show az ment, ahogy kell - az emberek jól érezték magukat és ez nekünk is segített hangulatilag, szóval nem volt gáz.

 Utána lepakolás, majd visszavonultunk az öltözőbe - valszeg az volt a világon a leghidegebb hely, mert hidegebb volt ott, mint bárhol a környéken. Viszont ott hűlt némi sör, amit időnként sikerült kiegészíteni egyéb italokkal. Itt aztán elütöttük a maradék időt Csoszékkal illetve a Rómeóékkal - volt néma anekdótakészlet, amin sikerült megosztoznunk :) Aztán ők színpadra, Marosék vissza, velük ismét ital, duma, ami kell.

 Idővel aztán a távozás mezejére léptünk és húztunk haza :)

2008.01.18. - Nagyigmánd, Művelődési Ház

Sajnos a délutáni zenei konferenciát ki kellett hagynom és a Tatabányai Zenészegyletet így Lackó képviselte és így a zenekar többi tagjával mentem Nagyigmándra. Olyan nyolc óra körül érkeztünk, Karesz eléggé izgult, olyannyira, hogy még Roland is észrevette - ő nagyon nyitott metakommunikációra :) - és a maga módján nyugtatgatta a Terrorban.

 Kis tévelygés után megkérkeztünk a helyszínre, a Művház mögé parkoltunk, ahol rögtön bele is botlottam a környéket párosan felfedező Keszi Csabiba, aztán hosszabb beszélgetés után folytatták a felfedezést és tovább lettem irányítva Sonny-hoz :) Hiába próbálkoztam sehogy sem sikerült bejutnom a művházba, mert mindig összefutottam valakivel, akivel beszélgetni lehetett és néha volt sörkészlet is, így aztán elhúzódott a bejutás, végül már csak ledobtam a zsákomat az öltözőben és félrehúzódtunk Sonnyval a közeli vendéglátási egység közelébe, hogy legyen némi csend az azóta a Karcolat webzine oldalán olvasható interjúhoz.

 Persze így túl egyszerű lett volna, hogy csak félremegyünk, de a hely gravitációja egyből bevont minket és gyorsan égetett szeszes italhoz is hozzá kellett jutnom - és persze elkövettem a hibát és nem figyeltem Sonny tanácsaira, miszerint az ajánlott triumvirátus a unicum-vilmos-vodka, igazság szerint pont a hűtő alján voltak a tömények és a pult pont takarta őket és csak a tetejükre láttam rá és rákérdeztem a pultos hölgytől, hogy miből is lehet választani, ha ilyesmit akar az ember. A felsorolás során feltűnt a szilvapálinka lehetőség és gyorsan kértem is, de egyből beláttam tévedésemet, amint az üveg feltűnt - és a címkén is feltűnt, hogy nem terhelték a designer-t azzal, hogy a pálinka feliratot is rávésse :) A pultos hölgy mindenesetre nem olyannak tűnt, aki jó néven veszi a visszakozást, így elfogyasztottuk az italt és még hozzácsaptunk egy sört és mentünk ki dumálni.

 Ez a napló azon kevés alkalmak egyike, amikor a nap egy bizonyos intervalluma más dokumentumokban is fellelhető - ez a már fent említett interjú - de ki kell emelnem Sonny mester azon képességét, hogy adott felvételekből mindezt ki bírta hozni - a beszélgetés némileg szabadabb stílusban zajlott, ilyenkor nehéz pontokat, vesszőket, akármiket tenni és olvashatóvá varázsolni az elhangzottakat. A lényeg, hogy ez az fél/egy óra ott részletesen olvasható.

 Ami viszont nincs benne feltüntetve, az az interjú befejeződése utáni Monte Cristo kalandunk, mert bementünk a mellkéhelységbe, amely a kocsma oldalából nyílt és egy fémlemez alapú ajtó zárta el a külvilágtól. Aztán a kijutásnál ez utunkba állt és nem nagyon nyílt, de Sonny egyből vette a lapot "Az a ..... öreg bezárt minket!" :) Utána történtek erőszakos ajtónyitási kísérleteink, ami idővel a kilincs felfedezésében csúcsosodott ki, aminek felhasználásával aztán szerencsésen kijutottunk szorult helyzetünkből :)

 Jah, aztán vissza a művházba, néztem Amaranth-ot, aztán készülni kellett, mert mi jöttünk. Atesy és Timon sikerrel megoldották a technikai problémát és lett intro is, aztán belevágtunk a rokkerkedésbe. Karesz tök jól nyomta első buliján - bár itt-ott kicsit gyorsabbra vette a szükségesnél, de teljesen jól teljesített. Ment a zúzás, volt hangulat bőven - még nem játszottunk Nagyigmándon és teljesen lenyűgözött a fogadtatás, szóval jól sikerült a buli.

 Ennek megfelelően elég sokáig tartott a regenerálódás az öltözőben - főleg csak örültem a levegőnek és vízhűtéssel működtem egy darabig :) Innen hallgattuk az utolsó bandát, a Golden Rock Band-et. Aztán már elég későre/koránra járt és elindultunk haza. Köszönjük Atesynek a meghívást és mindenkinek, akik jöttek a megye minden szegletéből és bevállalták a hajnali tömegközlekedést! :)

2007.12.28. - Sopron, Hangár

 Túl az ünnepeken illetve még szilveszter előtt ... nehéz pillanatok ezek :) A Terror-ral mentünk a hűséges városba és oda is találtunk - bár mindenféle havazásokról beszéltek a pletykák, nem volt arrafelé ilyesmi. Timon-t mindenesetre vittük, hátha sikerül most otthagyni, hogy ne érje szó a honlap igazság-tartalmát, max. az időbeni aktualitását :) Gond nélkül odajutottunk a már ismerős helyszínre. Üdvözültük jelen lévő kollégáinkat és idővel Mikiék is befutottak a \\\'Dust-tal és hát adódott némi italozás, de nem sok, mert egyből pakoltak is fel a színpadra. Már egy ideje nem hallottam őket, jól nyomták, voltak új dalok is és hát kicsit hűvös volt, ezért Toló nem is vetkőzött :)

 Jöttek Tibiék az Amadeával, megmozgatták a jelenlévőket. Addigra már sörre váltottam, hogy ne legyen túl hangulatos az este - pláne volt egy kis cserebere, mert úgy volt, hogy mi leszünk a másodikak és arra készültem, de aztán lassítani kellett.:)

 Jó volt ismét Sopronban. Azért évente meg-megfordulunk itt és vannak ismerősök is. Plusz persze régi túlélők, akik nem felejtik Kisbért :))) Szóval jó volt. Ez volt Pöpi utolsó bulija velünk, ennek megfelelően a Sötét éden alatt vérét adta a bandáért :) Sikerült a végjátékban úgy orrba-tennie magát, hogy fél kézzel dobolt, a másikkal meg törölgetett :) Hiába, néha túlszárnyaljuk a CoF külsőségeit :)

 Aztán mentünk pihenni öltözőbe, kezdett a Dalriada. Játszottak hosszan, nagyon hosszan - már búcsúzni akartunk tőlük, de csak nem jöttek a walesi bárdok /általában utolsó dal/ :) Így aztán olyan hajnali egy körül búcsút intettünk Tadeusznak és társainak a színpad mellől (addigra már eléggé eltikkadt szegény :) ) és mentünk haza.

2007.12.13. - Budapest, After Music Club

Erre a helyszínre már egy ideje szinte hazajárok. Minden csütörtökön itt megy a móka, hol tánc is, hol csak kultúra :)  Olyan 20.00 felé értem le, a többiek is befutottak, pakolás, ami hála az égnek nehezen ment, mert hogy jó sokan voltak. Black Leaves-ék is lassan színpadra kerültek, addig meg ment az italozás - korsók és kispoharak - hiszen ismét pont Tamás nap volt :) Eszterék, Csótány mester és Szabiék is befutottak a székely vonal képviseletében, úgyhogy volt jelenlét rendesen :) Arról nem is beszélve, hogy Anettéknek végre oda tudtam adni a június óta ígért \\\'Bűnös\\\' pólókat, némileg pironkodtam, de a lényeg, hogy sikerült pótolni.

 Adódott némi csúszás, de különösebben nem volt baj. Idővel színpadra keveredtünk és bele is kezdhettünk a show-ba. Nem is tartott sokáig, mert az első nóta után Pöpinek el is szállt valami a lábgépében. Hívtuk is Mátét (B.Leaves), hátha tud rajtunk segíteni és mivel a szíve aranyból van (+ a mája pedig acélból) így aztán segített is rajtunk, a program pedig addig beváltott olyan sorrendre, amit Pöpi szimpla géppel is tud nyomatni. (Igen, van nekünk olyan nótánk is! :) ).

 Aztán ment tovább a buli, már atrocitások nélkül! (Bár néha megzavarták Becherovkával kapcsolatos bekiabálásokkal :) ) A hangulat jó volt, volt zúzás és ugrabugra.

 Idővel vége volt és lementünk. Zenekar el, de Roland ott maradt, mert Narancs barátunkék is lenéztek a helyszínra, de aztán idővel ők is léceltek, mi meg maradtunk hosszan.

 Jött a hívás, hogy a srácok pakolásnál nem találják Roland fejét :) No, a basszus-erősítőről van szó :) Roland meglelte - valami fura helyre tette, ezért nem találták pakolásnál, úgyhogy a mulatság a doboz társaságában folytatódott - mégpedig hosszan, mert volt zenetánc, így nem nagyon akartam tovább indulni. :)

 Aztán idővel vége lett az estnek, hazasétáltunk a dobozzal és éreztem, hogy pénteken nem fogunk felkelni túl korán :))

2007.12.08. - Tatabánya, Sportcsarnok

 Előrebocsátom, hogy nagyon nagy élmény volt ezen a bulin játszani. Most már nagyjából minden rock\\\'n\\\'roll helyen játszottunk a városban, ami izgalmas lehet és működik /tehát történelmi helyek (Carapax, Maxima, Zsdánov, Május 1. park, stb.) kilőve. Ja, a Közműben sem játszottunk, de végül is mindegy :)

 Olyan fél három felé értem oda, addigra a többiek már javában pakoltak. Bekapcsolódtam, majd elvoltunk - igyekeztünk nem láb alatt lenni. Aztán idővel elkezdtünk felpakolni a színpadra, belőtték a cuccot - a szervezők, és a technikusok is nagyon korrektek voltak. Meglepett, hogy a korai kezdés ellenére azért szép számmal voltak jelen a helyen, akik zúztak a muzsikánkra - köszönjük nekik.

 Buli után lepakoltunk, majd ismét csak igyekeztünk nem útban lenni és jöttek a logisztikai megoldások, hogy kivonjuk magunkat ill. leginkább cuccainkat a térségből.

 Pöpi és Mariann családja segítkezett számunkra a szállításnál. A visszaút azt hiszem egy fordulóval ment Mariannék járművével, aminek az érdekessége az volt, hogy a pakolás miatt Dávidnak is bele kellett férnie a hátsó csomagtérbe és hát nagyon nehezen ment :) Ő volt legbelül, míg mi igyekeztünk rátetriszelni a dobfelszerelést és az alapokat. Időnként beugrott a mesebeli királykisasszony, akit befalaztak étlen-szomjan - ő is valahogy így járt. Addigra már Road-ék logisztikai munkatársai és érdeklődve nézték, hogy mi lesz a vége, de természtesen sikerrel jártunk - és úgy tűnik Dávid is túlélte az utat. :)

 Az est részleteibe már nem nagyon mennék bele, nagyrészt az előtérben dumáltunk és italoztunk - asszem a Tankcsapdára adódott némi zene-tánc, de Rómeóékat már nem volt energiám bevárni, így valahol hazamenet volt és hát meglehetősen jól szórakoztunk.

 Ezúton is köszönjük a szervezőknek, hogy mindezt lehetővé tették!

2007.11.30. - Bécs, Replugged

Hát ez volt a mi újabb odüsszeánk :) A túlélők már egy ideje rágták a fülem, hogy írjam meg e naplót - nem mintha nem lettek volna ott és átélték volna minden mókás percét, de hát gondolták mégiscsak túlélték és hát regösének nélkül ennek nincs sok keletje.

 Nade, az egész úgy indult, mint a standard katasztrófafilmek. Jön a lány kutyával, kocognak az arcok, minden szép, kék az ég, béke van, stb. stb.

 Találkoztunk a garázsnál, teljesen időben - mert biztosra mentünk és már olyan 5-6 óra tájban útra keltünk. Minden jelzés zöldben, pályamatrica majd a géppel rá a pályára és irány a festői Bécs.

 A volánnál tapasztalt idegenországos pilótánk - Csoszkó - mellette Timon a navigációnál v. anyósülésen, kinek hogyan tetszik és röpített minket szokásos mesterséges intelligenciánk a kihívásokat rejtő ismeretlen felé. :)
 Az első zavaró jelek akkor kezdtek el jelentkezni, amikor tévedhetetlen műszaki partnerünk jelezte, hogy le kellene térni az autópályáról. Nem is lett volna baj, de akkor még át sem léptük a határt, csak a méltán híres Mosonmagyaróvár magasságában haladtunk. De hamar visszatalált a pályára - mi nem hagytuk magunkat és úriemberek lévén egyszerűen figyelmen kívül hagytuk a jelzést. Aztán a határ, átjutottunk, majd követtük az utat Bécs felé.

 Időben voltunk és boldogok :) Aztán ahogy elértük Bécs légterét becsapott a mennykő. A GPS mindenféle, alig értelmezhető jelzést produkált és levitt minket Bécs elhagyott kazamatáiba - valami alagútrendszerbe, ahol persze a vétel is meg-megszakadt és a következő fél órát nagyjából ott töltöttük, jobbra-balra haladva, mint valami átkozott rajzfilmben - egyik kijárton fel, másikon be, aztán újra ugyanitt majd újra ugyanott. Voltunk olyan helyeken, ahol ember még nem járt, volt néhány szabálysértés is, mert sógorék nem készültek fel rá, hogy adott időben valaki használ egy - a parkoló zártságából adódó - zsákutcában végződő, amúgy egyirányú utat :) Mindezt persze kamerák figyelő szemei előtt. Persze volt, hogy meg kellett állni a kietlen kazamatákban, mert azért hát sörfogyasztás is volt, mindmáig várjuk a kamerák felvételeiből adódó európai szigort, de hát egyszerűen nem volt más választásunk (addigra már Pöpi kalapja is megtelt :) ).

 Node, egyszer aztán kijutottunk a labirintusból és már a felszínen keveregtünk. A GPS nyugtatgatott minket, hogy 12 percnyire járunk a célponttól (a nálunk szokásos 10 perc/90 km-es kérdés-válaszok helyett /magyarázat, bárki megkérdezi a kocsiban, hogy mi milyen messze van, a válasz 90 km, ha az időt kérdezi, akkor 10 perc. Ezen szabály alól kivétel Dávid, aki néha kiszámítja, hogy mennyivel kell menni, hogy adott távolságot egy óra alatt tegyük meg /ez főleg Erdély felé mókás :)/.

 De a lényeg, hogy sokkal előrébb nem jutottunk és amikor már úgy eltévedsz egy ismeretlen városban, hogy már felismersz helyeket, hogy ott már jártál, akkor valami megfoghatatlanul nyomasztó érzés kerít a hatalmába.

 Ja - azt persze elfelejtettem mondani, hogy a XXI. századi technológiába vetett bizalmunk ekkorra már olyan méreteket öltött, hogy off-line térkép nélkül indultunk neki az útnak, hiszen navigátor barátunk számos alkalommal igen nagy távolságokon vezetett végig minket a nagyvilágon - sebészeti pontossággal.

 Szóval nagyjából gőzünk sem volt, hogy mi merre, de legalább már bőven ott kellett volna lennünk a klubban. Petiék már hívogattak, hogy merre járunk, de túl sok infót nem tudtam mondani neki és végül feladtuk a technológiát és régi mesterünkre hallgatva az Erőre támaszkodtunk és új tervünknem megfelelően nekiindultunk Bécs centruma felé és amikor már úgy éreztük eléggé belemélyedtünk a város csillogó velejébe, elkezdtünk taxira vadászni. Egyszer csak leltünk egyet, Lackó kipattant egy fecnivel, be a taxiba, ami nekiindult az úticél felé mi pedig feltűnés nélkül követtük.

 Az autós üldözés, ami ezután következett pedig leverte bármelyik hazai akciófilm lagymatag jeleneteit. Természetesen mindegyik lámpa előttünk váltott pirosra és majdnem kettészeltünk vagy inkább kettészelt minket egy villamos, ami megpróbált bevágni a két kocsi közé, de Csoszkó nem hagyta magát - persze néha felmerült bennem, hogy mi lenne, ha hagyná és túlélnénk, de akkor már késő volt.

 Aztán odaértünk a klubhoz. Akkor már látszott, hogy nagyon elkéstünk, de ekkor még nem volt vége viszontagságainknak. Pöpi ragaszkodott hozzá, hogy a saját dobján játsszon, a szervezők kevésbbé, mert hogy csak fokozná a csúszást, de ha mégis akkor a többi banda is az ő cuccán játszik - ez egy darabig tartott, míg rendezésre került, ment a pakolás is, de mivel a parkolás nemigen volt ott lehetséges hosszan, ezért a gyors kipakolás után Roland és Csoszkó lelécelt a kocsival. Ezzel nem is lett volna baj, de Pöpinek valamelyik flinc-flanca (ilyen gumibot vagy stukker kinézetű tam-rögzítő izé) persze a kocsiban maradt. És még ezzel sem lett volna probléma, de természetesen pont az a két tag ment a kocsival, ki tudja hova, aki külföldön nem elérhető telefonon. Szóval elmentek 10 perc alatt gyalog tíz perces távra, hogy aztán mehessünk vissza és újra a klubba. Ez már annyira végletes volt, hogy nem tudom mit tettünk, de valami nagyon rosszat, hogy ennyire büntetve vagyunk.

 A szervező Arcanum mindenesetre nagyon rugalmas volt, végül is egy húsz perces műsor kerekedett, meglepetésünkre az osztrák lányok/srácok tök jól levették. Először csak nézelődés, majd udvarias taps - végül már voltak headbengelők is szóval a koncert hangulatos volt, de amíg odajutottunk, eléggé stresszes volt.

 Ezután az Arcanum társaságában sikerült betermelni az ajándékba hozott barackpálinkát, majd még sok-sok sört. Dumáltunk és remélhetőleg lesz majd folytatása a történetnek, mert hát a logisztika kivételével minden jól ment :)

 A hazaút kapcsán egyedül Pöpi aggódott, hogy hogy fogunk innen hazatalálni, hiába nyugtatgattuk, hogy ha Tatabánya nem is, de Budapest azért ki van táblázva Bécsben is :)

 És nem, Timon-t nem hagytuk el a határnál meg sehol - legalábbis eddig nem :) Hát ennyi volt a látogatásunk sógoréknál, sose legyen rosszabb :))